#471 • 2018. 10. 14. • Esztergom: Nagy-Cserepes tető, Macskás, Béla-tető – Pilismarót

Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A Sátánról és a demonicitásról – a vak erőkről kívül és belül) – ezt hallgatom útközben az autóban.

Megállok az aszfaltúton, az erdő kapujában. Látom, hogy „odabent” esik. Nem számítottam rá, de nem bánom, sőt, szeretem, mert szép. Gyönyörködve nézem az erdei falevélzáport. „Általános vélekedés”, hogy az ősz szomorú, az elmúlás évszaka. Szerintem meg vidám, a levelek boldogan engedik el az ágat, a kötöttséget, és kacagva hullanak alá. Hallom egyikük kuncogását, amint a vállamon gellert kap. Falevélzáportól ázottan folytatom utam…

Rám is átragad a levelek vidámsága, játszani kezdek. Játszom a fényekkel, bemozdultakat festek velük telefonom fotoncsapdájára. Elengedem az élességet, forgok, kavargok, pörgök a sárgák, barnák, zöldek óceánjában. Nevessetek csak, vihogva örüljetek az újnak – és én veletek együtt röhögve görbítem a teret…

A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Kaphatsz

e-mailt az új bejegyzésekről:

Adhatsz

pénzenergiát:

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .