Vissza kellett volna olvasnom három évvel ezelőttről:
(…) ezennel nyilvánosan elengedem a 200×200 km projektem, mint kereseti forrást, és ha esetleg már nem lesz pénzem benzinre, hogy egyre messzebb menjek itthonról, akkor majd magamban utazok tovább (…)
vagy előkeresni e közvélemény kutatás eredményét: összesen 4 válasz, melyből ketten lennének előfizetői az akkor tervezett 200×200 magazinomnak.
De számomra így lett teljesen kerek, és most úgy érzem, ezzel adtátok a legtöbbet, hogy „segélykiáltásomra” nem adtatok szinte semmit (egyetlen adomány érkezett). Így – közel 15 év után – ismét elengedhetek valamit, tovább egyszerűsítve az életem, és kapok heti 8-10 óra „extra időt”, melyet eddig blogolásra és a fotóim publikálására fordítottam. Hálásan köszönöm!
HALASIZSOLT 
Szia Zsolt,
Ritkan olvasom a blogodat (sajnos), de akkor nagy orommel. Fantasztikus helyeken jarsz / futsz / fotozol. Orom es kivaltsag, hogy ezt lathatjuk es megosztod velunk.
Ha meg nem gondolkoztal benne en javaslom, hogy nezd meg, probald ki a Patreont (https://www.patreon.com/europe) Kivalo lehetoseg, hogy mindazok, akik olvasnak es kovetnek, segithessenek hozzajarulni a blogod es munkassagod fenntartasaban.
D.
Szia D (ismerjük egymást?),
köszi a tippet, épp a Patreon adta az ötletet (ahol egyébként már próbáltam gyűjteni egy fotókiállításra – hasonló sikerrel), csak aztán egyszerűbbnek láttam így. De már nincs kétségem afelől, hogy a Patraonon keresztül is hasonló lenne az érdeklődés. Most úgy gondolom, végre végleg elengedtem, hogy az általam közvetített értékekből pénzenergiát nyerjek vissza; és határozottan jó érzés nem pazarolni időt arra, hogy azt a sok csodát, amit átélek, megpróbáljam átadni (úgyis reménytelen).