A korai napkelték miatt továbbra is otthonunk környékén szaladunk Cimbivel – ezúttal a szomszédos Dorog területén, először a 10-es út nyugati oldalán.
Cimbi egy őzkölyök nyomába ered, utánaszólok, hogy „Cimbikém, hagyd, gyere inkább velem tovább”, és ő inkább jön velem tovább – pedig imád kergetőzni. Számomra ő egy csodagyerek – imádom!
Cimbi besétál a Baumit bánya területére, rászólok, hogy jöjjön vissza. De amíg pisilek, átértékelem a dolgot: igaz, kerítéssel le van zárva az út, és munkagépek vészjósló csörömpölése hallatszik a közelből, de ha itt visszafordulunk, mehetünk hosszan vissza, ugyanarra, amerről jöttünk. Benézek hát… és egyre beljebb keveredve végül egy terepjárós fickóval is összefutunk, már készülök megállni, hogy magyarázkodjak, de ő csodálkozón bámulva továbbhajt. Lenyűgöző a panoráma, kár lett volna kihagyni! Cimbi kérés nélkül végig a közelemben marad, mintha érezné, hogy csak mellettem van biztonságban – nem tudhatja, hogy én se érzem magam biztonságban; megkönnyebbülök, mikor elhagyjuk a bánya területét.
És ismét megannyi különleges hangulattal gazdagabban térünk haza…
