Túl korán érnénk oda, és a napkeltére várva Cimbikém nyüszögne az autóban, amíg végre leállítom a motort, és rányitom az ajtót az újabb közös futó kalandunkra. Nem akarom, hogy „szenvedjen” – ezért inkább 30-cal gurulok a szomszédos Dorog területére kitűzött starthelyig; miközben arra gondolok, hogy ez a lassúság meglehetősen korszellem-ellenes. De nem tartom fel a még szunnyadó forgalmat…

Nocsak, egy kis barna pocok, vagy mifene… és még egy… aztán egy újabb… és jön két nagy fekete „pocok” is röfögve, aztán még néhány csöppség bújik elő a bokrokból. Szólok Cimbinek, hogy várjon, együtt várjuk, hogy az egész család odébbálljon. Pár másodpercnyi szünet után újabb kis barnaságok kerülnek elő. Aztán még egy adag… ennyi vadmalaccal egyszerre még soha nem találkoztam.

(Cimbi mindezt fegyelmezetten végignézte velem – és lehet, hogy ezt nem csak okosságának és engedelmességének köszönhetem, hanem annak is, hogy három hete Cseszneken megkergette egy nagyobbacska vaddisznó. Én nem láttam, bundás barátomat akkor simabőrű Ervin barátom vitte el túrázni, ő mesélte.)

A szülők nem mentek túl messzire, mert félelmetesen röfögő bokrok mellett haladunk el… aztán később még egyszer összefutunk e népes család néhány tagjával, de akkor már csak egy villanásra, röffenésmentesen.

Útvonal (Strava)Fotók (Google)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.