Tegnap délután Cimbi – az egy hónappal korábbi Balatonban megtett néhány métere után – életében másodszor úszott; ráadásul először a tengerben, melybe szó szerint bele is kóstolt. Aztán fosott és hányt egy nagyot a sós víztől. Majd rengeteget ivott…
És most már egy perce pisil itt, szlovéniai futókalandunk elején, miután fosott is már (úgy látszik, a tenger tisztító hatása még tart) – és ezzel ismét lenyűgöz. Mármint azzal, hogy ezt mind magában bírta tartani, és mikor az ágyamban gyömöszöltem a szállásunkon, akkor se „szivárogtatott ki” semmit.
Követve a helyieket (akik egy magamfajta magyar számára meglepően idősek és korán kelők) többször is villanypásztorokon bújunk át, míg felérünk a csúcsra; és közben sok ló, valamint tehén csodálja és követi kíváncsian az én bundás barátom – aki inkább szeretne tőlük a számára biztos távolságban maradni.
A „csúcs-élmény” elmarad, de az odáig vezető út panorámái bőven „kárpótoltak” már előre.
(Ez most csak egy rövidebb 12 kilométeres lett, ami szépen passzol a ma még előttem álló 534 kilométernyi autóvezetéshez – melyből 353-at Balatonfenyvesig vontatva tervezünk megtenni Ervin barátommal.)
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?