Előző futókalandunk nyomasztó emlékének hangulatát erősíti, hogy hetek óta nem láttam a Napot, és ezúttal is szürke felhőfüggöny takarja Őfelségét. A Szentendrei-sziget északi partján is belefutunk a műanyagpalackokkal tarkított ártéri dzsungelbe, de Cimbi most a szokottnál kisebb amplitúdóval „rezeg” körülöttem. És itt is van a Fővárosi Vízműveknek fegyveres őrrel őrizetlen (táblával őrzött) területe; melynek vége felé azért előkerülnek a fegyverek is: több tucat vadász vállára akasztva. A tűzijáték-szerűen sűrű puskaropogásban gyakran szólítom magamhoz bundás barátomat…
Vélemény, hozzászólás?