„Belépés csak engedéllyel” – áll a táblán egy behajtani tilos jel alatt. Szerencsére mindig magamnál hordom az engedélyem: a kíváncsiságom, „behajtok” hát… (Félreértés ne essék: egyáltalán nem vagánykodom a szabályszegéseimmel, de ahogy 12 éves lányomnak is elmagyaráztam, a szabályok arra vannak, hogy elgondolkodtassanak. Kérdéseket tegyél fel velük kapcsolatban, és ha a válaszok eredője a szabályszegés irányába mutat: tedd meg! Egy példa: stop tábla – ilyenkor csak úgy szabályos, ha az autóval teljesen megállsz, körülnézel, és ha nem jön semmi, elindulsz. Mindennek addig van értelme, amíg a kereszteződés nehezen belátható. Ha már messziről látszik, hogy nincs egyetlen jármű sehol a láthatáron, van értelme betartani? Természetesen nincs. Most itt állok a „Belépés csak engedéllyel” tábla előtt. Mögötte hív a kies táj, kerítés nincs. Netán aknák, robbanóanyagok vannak a földbe ásva? Kizárhatjuk. Magánterület? Egész biztosan nem teszünk kárt benne, ha rálépünk. Megzavarjuk a vadvilágot? Szeretem ezt úgy látni, hogy mi is a világmindenség részei vagyunk [avagy a világmindenség a vadvilággal együtt a részem] – és Cimbi nem kergeti őket, ha kérem, le se tér az útról. Összegezve: senkinek és semmiben nem okozunk kárt – ám ha most megfordulnánk, a „táblán túli” átélésekkel, az ott készítendő fotókkal mindenképp szegényebb lennék.)
Csodálatos fények, felhők… És micsoda szürreális élmény: „karnyújtásnyira” legelésznek a muflonok, és még Cimbi látványa se zavarja őket, mikor nagy nehezen észrevesznek. Háromszor is „összefutunk” velük.
Elsőre nehezen hiszem el: a 20-30 méterrel előttem futó Cimbi felé rohan egy őz, és mivel bundás barátomnál előbb veszem észre, ő elsőre nem érti, miért mondom, hogy „nem kergetőzünk”. Az őz végül előttünk átszaladva az úton eltűnik a bokrok között.
Gyönyörűség volt mindebben részt venni „láthatatlanul”.
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?