Úgy tartják, a kutya nagy mértékben hasonlít a gazdájára. Van ebben igazság. Egyik közös pontunk bundás barátommal, hogy kíváncsiak vagyunk, „maximumra van tekerve bennünk” a felfedezés öröme, a megismerés csodája iránti vágy. Ráadásul nekem még az is megadatik, hogy kívülről lássam, amint Cimbikém kielégíti e „szükségletét”, és ez számomra külön örömforrás.
Elindul felfelé a vízmű 5 méter magas építményének lépcsőin. Már majdnem szólok, hogy „ne”, mikor bevillan, hogy „miért is ne”, és Cimbi már át is bújik a kerítés épp az ő szélességéhez igazított rúdjai között, hogy aztán nyargaljon vissza lefelé, így érkezésemkor épp találkozunk. Pár fotó kedvéért felküldöm újra – kalandtársam pedig szívesen megismétli a „mutatványt”. Amúgy már túl vagyunk néhány hajón, és egy fák közé eszkábált pihenőhelyen – mind meg kellett nézni közvetlen közelről.
Az őzeket is meg kellene – olvasok futópartnerem gondolataiban –, de erősebb benne a „falkavezérnek megfelelés programja”, így együtt nézzük a szántóföldön vágtázó vadakat.
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?