#610 • 2021. 04. 04. • Tahitótfalu (Cimbivel)

A mindig más, de „valahol már megszokott” szántóföldek, Duna-part és fagyos szél „unalmát” egy kerekeken álló, graffitis házikó (talán egykor cirkuszi kocsi?) és környezete töri meg. Az ide kanyargó út mentén egy fára szegelt kis tábla szövege szerint „vendégek elől elzárt terület” következik; majd egy játékmackó fogad – két rozoga székből és deszkákból alkotott pad egyik végében ül, várva, hogy valaki mellé telepedjen –; aztán az út végén a már említett házikó, és egy valaha bekerített mező, ami immár egyértelműen a ház „tartozéka”. Akárcsak a műanyagszékek, az ezeket komfortosabbá tevő vastag takaró-bélések, az asztal, rajta tálakkal, bögrékkel és egy Sokol-rádióval. Tűzrakó hely is van, az egyik fára petróleumlámpa akasztva, és mindezt angyalszobrocskák vigyázzák. Elképzelem, ahogy a hely megtelik emberélettel… szívesen lennék vendég. Nem úgy, mint most: zavar, hogy hívatlanul jöttem, és a „birtokos” (akit legtöbben talán nincstelen, sajnálatra méltó embernek gondolnának – ám könnyen lehet, hogy ő jóval gazdagabb és szabadabb a róla ezt gondolóknál) valószínű még alszik a házában; így viszonylag gyorsan távozom, amit később kicsit megbánok, mert úgy érzem, ott hagytam még néhány jó fotó(témá)t. De hamar elengedem ezt a megbánást, mert végsősoron ez is így van jól…

Útvonal (Strava) • Fotók (Google)