Kicsit unom már a hideget, és tizenhetedjére kicsit unalmassá lett a Szentendrei-sziget is (épp ideje, hogy egy hét múlva „a végére járjunk”). De soha semmi nem lehet annyira unalmas, hogy ne adhasson valami újat. Ma tengernyi nárciszt, tükörsima vizű mellékágat, misztikus hangulatú ártéri erdőt kaptunk meglepetésként.
Vélemény, hozzászólás?