Talán nincs is semmi természetellenes a fajok fogyatkozásában – akárcsak a klímaváltozásban. Hisz minden élő pulzálva, lüktetve változik. „Sokasodjatok, majd kevesedjetek!” A bőséget szükség követi, a hideget meleg – belégzés, kilégzés…
Többek között ezen gondolkodom e trágyaszagú, napsütötte, őzekkel szemezős szántóföldi kalandunkon.
A horgásztó büfése nem érti érkezésünket: „Az előbb még arra mentetek.” – mutat az ellenkező irányba. „Igen, sétálunk.” – felelem tömören; de a tekintetéből olvasva, cselekedetünk valószínűleg továbbra is teljesen értelmetlen számára. Elmegyünk, hogy aztán visszatérjünk? Pedig ő is ezt csinálja: ma este hazamegy, hogy holnap reggel hétkor ismét itt nyisson kaput a rá várakozó horgászoknak. Belégzés, kilégzés…
Vélemény, hozzászólás?