A szarvasbőgés immár az őszi táj állandó hang-tartozéka, hallom még otthon, és már Süttőn is. Később látok is egy agancsost, az erdőben; méltóságteljesen vonul mellettem a fák között, míg elnyeli a (még) zöld erdő…
Felbosszant az Asszony-hegy a monoton emelkedőjével, botlasztó, göröngyös terepével, és azzal, hogy a térképen nem is jelölt út csak egy magaslesig tart. Ám a bosszantó Asszony a csúcson gyönyörű, „szavannás” képekkel kárpótol…
Vélemény, hozzászólás?