Utunk ötöde aszfalt mentén vezet, és épp mikor azon gondolkodom, mit ad ez hozzá mai kalandunkhoz – túl azon, amit már régóta tudok: ha egy szaladó állat vagy egy illatos étek lenne az út túloldalán, akkor se kellene attól tartanom, hogy Cimborám autó elé szalad –, tőlünk kb. 30 méternyire előtoppan egy jókora őz, megáll az út szélén, majd miután észrevesz minket, visszafordul, mi pedig tekintetünkkel követjük, amíg elnyeli a búzatábla. Cimbinek már szólni se kell, hogy ne kergesse, megtettem ezt már korábban néhányszor, így mostanra „gondolatolvasóvá” lett: többnyire szavak nélkül is kitalálja, mit szeretnék. Bárcsak én is képes lennék ilyen következetesen realizálni elméleti tudásom!
Vélemény, hozzászólás?