Kék és sárga turistajelzés közvetlenül egymás alatt – február előtt csak egy jel volt, most Ukrajnán keresztül a világ alapállását juttatja eszembe, mely leginkább e szavakkal határozható meg: álszentség és képmutatás. A hajnal narancsvörös fényei, a madarak csicsergése, a szellő simogatása, az egyhangúságában is gyönyörű Mecsek és folyamatos csodálatomra méltó, négylábú kalandtársam nem akarnak másnak látszani, mint önmaguk – kedvemre való a társaságuk. Persze tudom, hogy valahol ezek is „hazugságok”, hisz minden heteron fel nem ismert auton; de legalább nincsenek megtévesztően becsomagolva, átfestve, átcímkézve. Nincs díszdobozban, rózsaszín szalaggal átkötve a kupac szar – a fekália tényleg ott van az út szélén, és büdös: adja, mi lényege.

Permanens hársillat követ megunhatatlanul, a fejem körül nyüzsgő bogarakat viszont képtelenség nem unni. Utóbbiak is a nyár „kellékei”, akárcsak az izzadás, és a fotográfiailag nehezen hasznosítható kemény fények; de majd „ez is elmúlik” – ahogy mondta apámnak az orvos, mikor felkereste őt a dagadó lábára panaszkodva.

Fotók és útvonal (Strava)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.