Folytatjuk Sárisáp és Epöl dimbes-dombos, szántós-erdős, napsütötte-kedves tájainak felfedezését… de nem igazán vagyok jelen. Az őzek láttán az jut eszembe, mennyire lenyűgöző, hogy ebben a nyári szárazságban éppoly életerős(nek látszanak), mint a legkeményebb fagyban – engem pedig már két kormányzati bejelentés „megbetegít”. Az egyik szerint számomra megszűnik a KATA, mint vállalkozási forma, és ezzel vállalkozásom működtetésének költsége többszörösére nő; a másik pedig arról szól, hogy amennyiben továbbra is elektromosan szeretném fűteni otthonom – ahogy az elmúlt három évben – akkor a villanyszámlám augusztustól havi 240000 forint lesz. Félelmetes, hogy mennyire könnyű kibillenteni a nyugalmamból, mennyire sebezhetőnek és kiszolgáltatottnak érzem magam. Hiába a sok elméleti tudás, a realizáció ezúttal is elmarad. Ha tudva tudnám, amit pusztán csak tudok, egész más lenne a helyzet…
Gondolatban az otthonomat rendezem át, helyet hagyva leendő cserépkályhámnak; és fejben újra meg újra átfogalmazom az ügyfeleimnek küldendő levelem, melyben többek között az óradíjam jelentős emeléséről értesítem majd őket. Meg is lelem a záró gondolatot:
Van, akinek minden lehetőség probléma, és van, akinek minden probléma lehetőség.
Én most itt elszalasztottam egyet: jelen lenni.
HALASIZSOLT 
Hozzászólás