Egy „kecsesen” gömbölyded Tatra teherautó fogad heti nagysétánk bejáratánál. Sűrű, sötét, építési törmelék dombok szaggatta ösvényen jutunk el a Hilltop milliónyi „fémkarós” szőlőültetvényéig; melyen „átfúj” a viharos szél…
Madárodút fotózok – nem fotogén, inkább különleges, vagy számomra legalábbis megmagyarázhatatlanul érdekes: a szőlőültetvényt határoló kerítés gerendája tartja (ahogyan több másikat is)… madárijesztők „helyett”.
Utunk vége felé találkozunk egy fiatal borásszal, aki egy ósdi házikóból lép elő, miután felfigyel kutyája ugatására, miután az felfigyel Cimbire. Beszélgetünk kicsit mindnégyen: ember az emberrel, kutya a kutyával – mindenki szimpatizál. Végül újra a Tatra… gyerünk haza!
HALASIZSOLT 
Hozzászólás