Végre egy igazi téli kaland ropogós hóval a talpam alatt, és rengeteg mosollyal a számon, mely utóbbiak okozója természetesen Cimbi: a folyamatos lelkesedésével; a hókotró üzemmódjával (ahogy futás közben havat harap); a hópelyhes orrával és fejével; a bátorságával (ahogy felmegy a 30 méter magas Ranzinger Vince kilátóba); az engedelmességével (ahogy a fotóimhoz asszisztál); és a figyelmességével (egyszer meglesem, amint észreveszi, hogy másfelé mentem mint ő). Szerencsére a hóban lassan haladunk haladok, így tovább tart az élvezet. Végül a lenyűgöző Szelim-barlang a hatalmas, panorámás „ajtajaival” és „tetőablakaival” már csak a ráadás.
Vélemény, hozzászólás?