Eleinte a madaraké a hang-főszerep, aztán – akárcsak egy hete – ismét hatalmas zajt csapva ropog a lábam alatt a jeges hó. Gerecse közepét ezúttal észak-keleti irányból közelítjük meg, mert így hazafelé praktikusan útba ejtjük majd kedvenc borászomat Süttőn.
A napsütötte, kanyargós, panorámás erdei utak négy kilométer után kiegyenesednek, a nap felhők mögé bújik, a táj egyhangúvá lesz, engem pedig bosszantani kezd a nehézkes haladás a néhol süppedő, máshol meg csúszós havas-jeges talajon… Végül jó visszatérni a csicsergő csend birodalmába, a hómentes barnaságba, ahol bundás barátom ismét jól láthatóvá válik.
HALASIZSOLT 
Hozzászólás