Sétánk helyszíneinek szinte minden része felidéz egy régebbi emléket. Kanyargós erdei utak, „laposak”, meredekek, murvásak, sárosak; esőáztatta, mohás fatörzsek; ezüstszürke felhőtakaró – mind régi ismerősök… Azt is átéltem már korábban is, hogy milyen esőben sétálni, és milyen jó, amikor eláll. Alighanem mindezt le is írtam már…
Vélemény, hozzászólás?