Lábszáramon vérző karcolások, testemre tapad az átizzadt ing (nem veszem le, mert állhatják még utunkat újabb tüskés bozótosok)… Később a hegygerincen az erdő fáinak ágai közül derűs napsugarakat fúj rám a szél. Most oldódik fel korábbi küzdelmem, és itt válik egyértelművé, hogy a legjobb helyen vagyok, jó (mindezt át)élni! Búcsúajándékul pedig kapok néhány szem gyerekkoromat idéző, útszéli othellot. Idén az első szőlőszemek a számban.

Hozzászólás