Már egy órája sétálunk eseménytelenül, „képtelenül”, és mikor épp azon gondolkodom, hogy ez ma talán így is marad, vadak zörgetik az avart. Persze ez is mindennapos, ám ezúttal a zörejhez képest aprócska teremtmények látványa bontakozik elénk: felénk szaladva két rókakölyök kergeti egymást. Minket meglátva letérnek az útról, de egyikük kisvártatva visszatér, nagyjából három méternyire megközelítve kíváncsisága tárgyát, négylábú cimborámat. Lenyűgöző jelenet, ami persze fotózhatatlan, akárcsak később a fára mászó nyesté, vagy a fák közt szaladó szarvasoké…
…de a fotótlanságtól megment két kilátópont, melyeket annak ellenére, hogy már jártam errefelé, mai önmagam számára ismeretlen okból eddig elkerültem.
És ezúttal is megerősödöm abban, hogy Cimbinél csodálatosabb túratárs nem létezik: ha kell, utat mutat az embermagas bozótosban, és tökéletesen együttműködő szövetséges a kerítések átmászásakor is.
Eseménytelen séta? Ha ugyan volt is valaha ilyen, ez biztos nem az!
HALASIZSOLT 
Hozzászólás