258 fotóval és egy videóval lett „nehezebb” a telefonom szombati kalandunkon. Másnap a kandallóban lobogó, hátamat melegítő tűz, és a mellette babzsákban heverő Cimbi figyelmének sugarában a fényképeket lapozgatva szóképeken gondolkodom. Egyrészt szinte megismételhetném az múlt hetieket, másrészt hozzátehetném a kálváriát, a kápolnát, a Fellner Jakab-kilátó érdekes történetét, a csigalépcsős Lovas-sziklát, a romokat, a tótükörben tétlenkedő madarakat, a még több borostyánt és vadregényt. Szentimentális bolondként költőien kérdezem: mivel érdemeltem ki ezt a sok gyönyörűt?
Sétánk végén a Platán Kiosk tejeskávéját (ha netán így nem értenéd, miként a fiatalabb fel- és kiszolgálók némelyike sem, akkor: latte macchiato) kortyolgatva köszönök el az öreg platánfától, megígérve neki, hogy (2025-öt keretbe foglalva) az év végén visszatérünk – hja, mennyi ígéretet hallgathatott már meg…
HALASIZSOLT 
Hozzászólás