-

#599 • 2021. 01. 16. • Szigetmonostor (Cimbivel)
A Vízmű aknái, mint óriási vakondtúrások… És ismét karnyújtásnyira a muflonok, őzek – bundás barátommal együtt nézzük őket. Útvonal (Strava) • Fotók (Google)
-

Örök szerelem
Rég találkoztunk utoljára, pedig rendszeresen sétálok arrafelé, ahol lakik. Mindig benézek a különös házhoz a fenyőkkel teleültetett kerten, és a kerítésen át – mely utóbbi eddigi egyetlen találkozásunkkor még nem is létezett. Épp nyílik az ajtó, megállok hát, mert szeretném megkérdezni a férfit, hogy sikerült-e befejeznie a burkolást a maga építette ház belsejében. Így leszek…
-

Tizenötödik telefonom és tizenhetedik „fényképezőgépem”: Google Pixel 5
Tavaly december 2-án a Pixel telefonok lelkes rajongója lettem. Első hónapom tapasztalatait legújabb telefonommal, egy Google Pixel 5-tel kapcsolatban a pixinfo.com-on osztom meg. Pár dolog, ami a cikkből kimaradt: Még egy példa a maximálisan átgondolt felhasználóbarátságra a következő értesítés: „Az akkumulátor ekkor merül le: 20:15 Ez a szokásos töltés előtt van.” Az akkuja amúgy nagyon…
-

#598 • 2021. 01. 09. • Szigetmonostor (Cimbivel)
„Belépés csak engedéllyel” – áll a táblán egy behajtani tilos jel alatt. Szerencsére mindig magamnál hordom az engedélyem: a kíváncsiságom, „behajtok” hát… (Félreértés ne essék: egyáltalán nem vagánykodom a szabályszegéseimmel, de ahogy 12 éves lányomnak is elmagyaráztam, a szabályok arra vannak, hogy elgondolkodtassanak. Kérdéseket tegyél fel velük kapcsolatban, és ha a válaszok eredője a szabályszegés…
-

#597 • 2021. 01. 02. • Szigetmonostor (Cimbivel)
Az autóban arról ábrándozom, milyen jó lesz majd pár óra múlva a kád forró vizében áztatni fáradt, átfagyott testem. Érted mennyire súlyos? Már odafelé a leendő kalandunkat követő jövőre vágyom! Hol van itt a jelenben levés, a most teljes átélése? Mintha visszafelé haladnék azon a bizonyos szellemi úton, amit talán csak én képzelek oda… Egyébként…
-

#596 • 2020. 12. 27. • Tahitótfalu – Kisoroszi (Cimbivel)
Kéz- és lábfejek, a „gyenge” pontjaim – csak ezek, de ezek fagypont alatt sokszor már fájón fáznak (főleg előbbi). Most mégis örülök a -8 °C-os hőmérsékletnek, mert egyrészt kipróbálhatom, „mit tud” gyermekemtől és anyukájától kapott egyik karácsonyi ajándékom, a Forclaz Trek 500-as kesztyű; másrészt a fagy nálam a tisztaság „szinonímája” is – végre nincs sár!…
-

Azvi.se honlap
„Cipésznek lyukas a cipője” ugyebár, mondhatni tipikus; de ha már 2017 óta nem frissítettem a portfólióm, legalább az elmúlt három évben általam készített honlapokat bemutatom itt, a sajátomon – igyekszem év végéig minden héten egyet. Idén nyáron keresett fel egy ismeretlen külföldi telefonszámról egy férfi. Tört magyarsággal beszélt, de azért megértettem, hogy Svédországban él, van…
-

Agiluu honlap
„Cipésznek lyukas a cipője” ugyebár, mondhatni tipikus; de ha már 2017 óta nem frissítettem a portfólióm, legalább az elmúlt három évben általam készített honlapokat bemutatom itt, a sajátomon – igyekszem év végéig minden héten egyet. Ahogy már nem egyszer előfordult: egy elégedett ügyfelem ajánlott egy leendő elégedett ügyfelemnek. :) Istvánnal és Évával, az Agiluu alapítóival…
-

#595 • 2020. 12. 19. • Kisoroszi (Cimbivel)
Előző futókalandunk nyomasztó emlékének hangulatát erősíti, hogy hetek óta nem láttam a Napot, és ezúttal is szürke felhőfüggöny takarja Őfelségét. A Szentendrei-sziget északi partján is belefutunk a műanyagpalackokkal tarkított ártéri dzsungelbe, de Cimbi most a szokottnál kisebb amplitúdóval „rezeg” körülöttem. És itt is van a Fővárosi Vízműveknek fegyveres őrrel őrizetlen (táblával őrzött) területe; melynek vége…
-

#594 • 2020. 12. 12. • Tahitótfalu – Kisoroszi (Cimbivel)
Utunk elején őzeket látunk. Cimbinél előbb veszem észre őket, így még fotózni is van időm: egyetlen képen négylábú barátom a menekülő vadakkal. Előbbi mozdulatlanul figyel, mert megkértem rá, hogy ne kergetőzzön. Büszke vagyok rá – írtam már? Ártéri keszekuszaságban, indák sűrűjében, korhadó ágakon, emberi szemetek között lépkedve próbálunk haladni a térképre rajzolt úttalan útvonalon. És…

