Kéz- és lábfejek, a „gyenge” pontjaim – csak ezek, de ezek fagypont alatt sokszor már fájón fáznak (főleg előbbi). Most mégis örülök a -8 °C-os hőmérsékletnek, mert egyrészt kipróbálhatom, „mit tud” gyermekemtől és anyukájától kapott egyik karácsonyi ajándékom, a Forclaz Trek 500-as kesztyű; másrészt a fagy nálam a tisztaság „szinonímája” is – végre nincs sár!
Nem tudom elforgatni a kulcsot az autóm ajtajában, befagyott a zár. Rálehelek, dörzsölöm a még otthon-meleg kezemmel – hiába. Nagyobb adag hőenergiára van szükség, visszamegyek a házba öngyújtóért. „Égetem” a zárat, csak nehogy megolvadjon a műanyag kilincs, nem merem tovább: a kulcs nem forog. Új terv: a „mindenrejó” WD-40 – de ez is a házban van, újra fel kell mennem. Befújok, nem forog. A fenébe, el fogok késni! Fejben már kész az újabb terv: franciakulccsal ráfogok a slusszkulcsra, így nagyobb lesz az erőkar, de ezért megint fel kell(ene) mennem a házhoz. Előtte fújok még, és elforog – végre!
De van itt még egy megoldandó: a szélvédőt jég borítja. Kaparom, de hiába, az üveg nem lesz átlátszó. Nemrég ébredt agyamnak kell egy kis idő felfogni, hogy a szélvédőre belülről is ráfagyott a nedvesség. Nem emlékszem, hogy valaha volt-e már ilyen, de ezt majd útközben elintézem – le ne késsem a napkelte-randevút, a Mindenható mindig pontos!
Még épp időben érkezünk. A pirkadat fényeiben, a dértől szürke mezőn szaladó Cimbi fotókra kívánkozó látványa; vadakat kergető örömsikolyainak mosolyt fakasztó hangja; az aszfaltút feketéjének előterében gomolygó leheletének „füstfelhője”; misztikus hangulatú fenyves, egy romos házzal; fagyos kékben úszó Duna-part – szavakban így tudom összefoglalni a szavakban összefoglalhatatlan utolsó 2020-as futókalandunkat.
U.i.: A kesztyű bevált.
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?