#335 • 2016. 01. 17. • Nagykovácsi – Páty

Szellemi útravalóm ezúttal időben pont olyan hosszúságú, mint a négy keréken megtett utam Nagykovácsiba, a Szent Anna utca végéig. László András Felébredés és beteljesedés című értekezése ezekkel a mondatokkal kezdődik: „A metafizikára koncentrált hagyomány beszél az üdvözülésnél magasabb állapotról. Ez a legmagasabb állapot a felébredés, és az, ami a felébredésből következik. Megvilágosodásnak is mondják, de a…

Tovább

#325 • 2015. 11. 08. • Páty – Telki: Telki-hegy

Este van, és a hajnali futásomról készülök írni, de hosszú idő óta először azt érzem, hogy nincs mit. Pedig kedvemre volt, ködben indultam, napsütésben érkeztem, és a kettő között ismét sok ajándékra leltem. De most valahogy nincs kedvem szavakat keresgélni az élményhez. Egyszerűen csak jó volt belelihegni a köd szürkeségébe, suhanni az őszi színpompában, mosolyogni…

Tovább

#321 • 2015. 10. 18. • Páty: Kopasz-hegy – Telki: Telki-hegy

A fekete melltartóval jelölt úton indulok. A kőbányánál kezd izgalmas lenni a táj, a hegytetőről pedig már gyönyörű a kilátás. Egy fenyvesbe érek, gyantaillatot lélegezve lépkedek a füvek, tűlevelek puhaságán. Érdekes, „szőrös” növénykék nőnek a letört ágak, kidőlt fák között. Eszembe jut hétfői sétám a munkahelyemre, a budai fonódó villamoshálózat építésének képeivel – most éppen…

Tovább

#320 • 2015. 10. 10. • Budakeszi: Hármas határ – Páty: Kopasz-hegy, Nagy-kopasz

Tegnap este jóleső izgatottsággal gondoltam a mai futásomra, arra, hogy milyen nagyszerű dolog mindig máshol futni, bele az ismeretlenbe, soha nem tudva, mi következik, és mindig készen a váratlan fordulatokra – arra, hogy milyen nagyszerű élmény a felfedezés öröme! Aztán eszembe jutott, hogy a hétköznapi életünket legtöbben mennyire másképp rendezzük, többnyire évekig, évtizedekig ugyanazon forgatókönyv…

Tovább

#314 • 2015. 08. 30. • Páty

Akárcsak 29 nappal ezelőtt, most is a lenyugvó telihold nagy fehér korongja kísér starthelyemre. Most utoljára, hatodszor is átmászok a kerítésen – ezúttal a másfél hónappal ezelőtti, első „behatolásommal” szemközti, északi oldalon. Nagyon meleg van, igaz, most még csak 18 fok a hőmérséklet, de áll a levegő, amit két pofára harapok – talán ki kellene…

Tovább

#311 • 2015. 08. 16. • Páty: Kuckó-hegy, Vár-hegy

Sötét van, mikor az autóba ülök, nem azért, mert annyira korán van (5:20), hanem mert hatalmas, villámló, sötétszürke felhők takarják a kelni készülő napot. Budakeszin, szemerkélni kezd, Pátyra érkezve már szakad az eső. Előző két futásomat unalmasnak és egyhangúnak értékeltem, úgy érzem, ez nem ilyen lesz. Régen futottam már esőben, és akkor nagyon élveztem, de…

Tovább

#306 • 2015. 07. 19. • Páty – Budakeszi: Hosszú-hajtás-hegy

Már ismerősként érkezek a kerítéshez, mint akinek kulcsa van a házhoz, és átmászva a létrán, máris fogad a házigazda: egy aranyos picurka őzgyerek. Hosszan nézzük egymást, közelebb lépek, készítek róla fotókat, nem fut el, nincs is kihez, egyedül jött elém. Remélem, megtalálod anyukádat, add át neki üdvözletem, és elnézést, ha esetleg zavarok, rohangálok meg fotózgatok…

Tovább

#305 • 2015. 07. 12. • Páty – Budakeszi: Kis-Kopasz

65 kilométernyi útvonalat rajzoltam mára, gondoltam, ennyiből csak lesz 15-20 olyan, ami nincs bekerítve… Miután elnyel az erdő, alig futok pár száz métert a zöld háromszöggel jelölt „turista-főúton”, máris kerítés állja el az utam. Nem akarom elhinni, ott a turistajelzés a zárt kaput tartó fára festve. És mind a 65 kilométer csak ezen az úton…

Tovább

#303 • 2015. 07. 04. • Páty – Biatorbágy: Katalin-hegy

Idén nyáron már harmadszor indulok kora hajnalban, így mondhatjuk, hogy szokásommá vált napkeltekor futásnak eredni. Még így is csöpög rólam az izzadtság már az első kilométereken, ahol tölgyes-fenyves erdők és virágos mezők váltogatják egymást. A még majdnem telihold figyeli ahogyan a szántóföldön szaladó nyulat elnyeli az erdő – követem. Bezárva érzem magam, mert ki vagyok…

Tovább