Címke: Sony Xperia Z2
-
#307 • 2015. 07. 23. • Szlovénia: Bohinji-tó
Négy napot töltünk Szlovéniában, az első kettőt a Bohinji-tó közelében, a tavaknak pedig van egy jellegzetes tulajdonságuk: általában körbe lehet futni őket – nyilván nem hagyom ki. De előtte kicsit kalandozok még Stara Fužina falvának aranyos, szűk utcáin. Az erdő ismerős otthonról – noha mégis más, hiszen belőle sincs két egyforma – de a híd
-
#306 • 2015. 07. 19. • Páty – Budakeszi: Hosszú-hajtás-hegy
Már ismerősként érkezek a kerítéshez, mint akinek kulcsa van a házhoz, és átmászva a létrán, máris fogad a házigazda: egy aranyos picurka őzgyerek. Hosszan nézzük egymást, közelebb lépek, készítek róla fotókat, nem fut el, nincs is kihez, egyedül jött elém. Remélem, megtalálod anyukádat, add át neki üdvözletem, és elnézést, ha esetleg zavarok, rohangálok meg fotózgatok
-
#305 • 2015. 07. 12. • Páty – Budakeszi: Kis-Kopasz
65 kilométernyi útvonalat rajzoltam mára, gondoltam, ennyiből csak lesz 15-20 olyan, ami nincs bekerítve… Miután elnyel az erdő, alig futok pár száz métert a zöld háromszöggel jelölt „turista-főúton”, máris kerítés állja el az utam. Nem akarom elhinni, ott a turistajelzés a zárt kaput tartó fára festve. És mind a 65 kilométer csak ezen az úton
-
#304 • 2015. 07. 11. • Budakeszi
Három a magyar igazság, és egy a ráadás, négy helyről is megpróbáltam megközelíteni a tervezett útvonalamat, de mindenhol kerítésbe ütköztem. Egyik alkalommal elfutottam az autótól a kerítésig, oda-vissza 1,2 km – alighanem ez volt eddigi legrövidebb futásom. Végül úgy tettem, ahogy a képen levő tábla súgta. Futográfus archívum
-
#303 • 2015. 07. 04. • Páty – Biatorbágy: Katalin-hegy
Idén nyáron már harmadszor indulok kora hajnalban, így mondhatjuk, hogy szokásommá vált napkeltekor futásnak eredni. Még így is csöpög rólam az izzadság már az első kilométereken, ahol tölgyes-fenyves erdők és virágos mezők váltogatják egymást. A még majdnem telihold figyeli ahogyan a szántóföldön szaladó nyulat elnyeli az erdő – követem. Bezárva érzem magam, mert ki vagyok
-
#302 • 2015. 06. 27. • Biatorbágy: Dobogó-hegy
Ma először futottam félmaratonnál hosszabb távot, és először csináltam még valamit… A napkelte még az autóban ér, de negyed hatkor már nyújtok, és közben észreveszem, hogy egy közepes méretű, fekete kutya figyel. Ül az úton, pont amelyiken indulni szeretnék, és engem bámul. Lesz ami lesz, elindulok felé, mire ő feláll, és elfut – én meg
-
#301 • 2015. 06. 20. • Orfű – Pécs (Mecsek #07)
A Fishingre végül meg se próbáltunk bejutni, helyette jót dumáltunk és fröccsöztünk, éjjel fél négykor feküdtem le. Nyolckor gyerekzsivajra ébredtem, egy kicsit még visszaaludtam, aztán negyed tízkor barátom telefonhívása végleg kiverte az álmot a szememből. Szerencsére minden fröccsöt vízzel kísértem, így nem vagyok másnapos, és kedvem is van a futáshoz – mostantól ez lesz a
-
#300 • 2015. 06. 19. • Pécs – Orfű (Mecsek #06)
Az apropó – vagy inkább ürügy – a Fishing on Orfű, bár idén jegyem sincs, és nem is a fesztivál a lényeg, hanem a találkozások, beszélgetések, nevetések, iszogatások, a hely hangulata, és persze a futás. Akárcsak tavaly, idén is apukám pécsi lakásától indulok – de persze szokásom szerint egy kicsit más útvonalon. És akárcsak tavaly,
-
#299 • 2015. 06. 13. • Biatorbágy: Nyakas-kő, Dobogó-hegy
Új időpont, új mérési mód, új cipő, új zokni, új póló – „régi” helyszín: folytatom Biatorbágy zöld területeinek felfedezését. Nyáron, melegben, magasan járó Nap fényében számomra nem igazán kedves a futás-fotózás, így elhatároztam, hogy napkeltekor indulok (ez éppen most van a legkorábban, 4:46-kor). 3:33-kor ébresztő, négy óra után pár perccel kilépek a lépcsőházból, és nem
-
#298 • 2015. 06. 06. • Biatorbágy: Nap-hegy, Kő-hegy, Szarvas-hegy, Közép-hegy
A viadukttól indulok, akárcsak három hete, de akkor sokkal kellemesebb volt a hőmérséklet futáshoz. Egy bekerített, megművelt földön látok egy őzet – ennyire nem tartja tiszteletben a magánterületet! Mondom neki: mit csinálsz, hékás!? – rám néz, de mert nem mozgok, folytatja a dézsmálást. Óvatosan továbbállok, hogy ne zavarjam a birtokháborítót. Nyílt terepen futok, hátulról tűz
-
#297 • 2015. 05. 31. • Törökbálint: Róka-hegy
Hogy is kezdjem? Az biztos, hogy a legkalandosabb utam volt – legalábbis közvetlenül a téli, kidőlt fákon és ágakon keresztül bóklászás után. Úgy kezdődött hogy nem tudtam elindulni, mivel az autópálya végig el van kerítve a mellette levő zöld területtől (ez ugye a térképen nem látszik, bár gondolhattam volna, sőt emlékezhettem is volna). Vissza az
-
#296 • 2015. 05. 27. • Barlahida – Becsvölgye
Már két hete is hívtak a szemközti domboldal magasan kopasz, széles törzsű fái, de arra nem vezet turistaút. Pocsolyákon, szúrós bokrokon és térdig érő, meglepően száraz (pedig előző nap nagy eső volt, de valószínű, megszárította őket a most is fújó szél) növényzeten át mégis odatalálok. Eszembe jut, hogy „járt utat járatlanra ne cserélj”. Ha szót
HALASIZSOLT 