Címke: Sony Xperia Z2

Még mindig taknyos vagyok (állítólag influenzából visszamaradt melléküreg gyulladásom van, melynek lefolyása 6-8 hét, most a 6.-nál tartok), ez a futás mégis jól esett. Éreztem, ahogy gyógyítanak a meleg napsugarak – téli felszerelésben (felül két réteg + sapka + kesztyű) túlságosan is meleg volt. Apropó felszerelés: sokat dicsért cipőm alig több mint 300 km (5

Tovább →

Kalandos futás volt, rengeteg ágas-bogas, kidőlt fás akadállyal, sárral, nem létező utak keresésével, házakkal, viskókkal, szeméttel, szemerkélő esővel, és a végén egy kis szépséggel (amúgy pontosan négy hete nem tudok megszabadulni a taknyomtól). Futográfus archívum

Tovább →

Január utolsó napján – majd’ egy év után először – lebetegedtem egy hétre, így az elmúlt két hétvégén nem futottam, és ezt bizony nagyon megéreztem (a harmadik km már inkább a hatodiknak tűnt, és az emelkedők is nehezebben mentek). De ezzel együtt is élveztem a nagyon várt újrakezdést. Gyönyörű, napsütéses idő volt, változatos tereppel: sziklás,

Tovább →

Hétfőn elmentem csontkovácshoz, javasolta, hogy lóbalzsammal kenegessem a fájó jobb sarkamat és a ropogó jobb térdemet (mindenben a jobb a rosszabb). Örültem, mert a sarokfájás péntekre szinte teljesen elmúlt, ma, futás közben viszont végig éreztem – ráadásul minden eddiginél jobban. A héten elkezdtem egy béltisztító kúrát is, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy kicsit gyengének

Tovább →

Nyitójelenet: elhagyatott, szemétkupacokkal dekorált telkek, meredek domboldalak között kanyargó erdei út egy futó emberrel, akitől megriad egy őz. Gyorsan (f)elrohan a magas dombon, a futó megállva csodálja – jól látja, mert az erdő ritkás, a fák kopaszok (hisz január van), követi tekintetével a szelíd vadat, míg eltűnik a domb mögött. Egy udvaron régi, gyönyörűen gömbölyded

Tovább →

Ma kipróbáltam a jégen futást is, és továbbra is elégedett vagyok a cipőmmel. Csodákra persze nem képes, sokszor megcsúsztam, de egyszer se estem el. A térdvédőimet pedig kukázom, miután kisebesítette a térdhajlataimat, és nem látok összefüggést a használata valamint a térdfájások között. Decemberben hordtam, ma már nem húztam fel, és térdfájásnak szerencsére a novemberi orosházi

Tovább →

Reggel a telefonomon olvasom: „-13 °C, kedvező”. Megkérdezem magamtól, hogy biztos a futáshoz is kedvező, akarom én ezt igazán? Hát persze! Úgyis csak egy rövid 6 kilométerest terveztem az év utolsó napjára. Nehezemre esik kiszállni az autóból, és az első kilométer se esik jól, túl szorosan ölel a hideg, nyalogat, szurkál, a havas út pedig

Tovább →

Idén már csak 30-ára terveztem egy futást, de a tegnap esti hóesés megihletett. Megterveztem egy 13 km-es útvonalat, de annyira tetszett a mesés havas táj, és olyan jól esett a futás, hogy kétszer is letértem egy-egy a térképemen nem szereplő útra, így végül majdnem 15 km lett belőle. Kezdetben fájt a jobb sarkam (ez sajnos

Tovább →

Pár napja bejelentették, hogy szinte az összes erdei utat járhatóvá tették – a parkerdo.hu-ról tudtam meg, hogy pont a kevés kivétel közé tartozik az a rész, melyet múlt hétvégén végigküzdöttem. Mára csak mutatóba maradt néhány ág az úton, tudtam futni, és jól is esett – nem volt semmi külön említésre érdemes, mégis jó hangulatú futás

Tovább →

Most már nem fogadtam szót a figyelmeztető táblának, hajtott a kíváncsiság, hogy vajon csak kint felejtették-e; bemerészkedtem az életveszélyesnek minősített erdőbe. Ha életveszélyben nem is éreztem magam (gondolom, amelyik ág le akart törni, az már letörött, és amelyik fa ki akart dőlni, az már kidőlt), de futni nem sokat tudtam; utam felén itt is a

Tovább →