Mostanában vettem észre, hogy még meg se említettem külön bejegyzésben a hatodik futócipőmet, pedig már több mint egy éve az enyém – aranyos feleségemnek hála, akitől tavaly karácsonyra kaptam ajándékba. Akkor egyszer kipróbáltam, aztán félretettem biztonsági tartaléknak, arra az esetre, ha a Mudclaw 265-ös 1000 km-en belül mondaná fel a szolgálatot. De nagy kedvencem bírta 1029-ig, és márciusban már a nyárra szánt Inov-8 Bare-Grip 200-asomat húztam vissza, így a Mudclaw 300-as őszig a dobozában maradt.
Eddig 170 kilométert futottam benne, és könnyű dolgom van, mert csak jókat írhatnék róla, pont úgy szeretem, mint a 265-öst, minden érvényes rá, amit a negyedik futócipőmről írtam – a különbség a 265-öshöz képest +35 g tömeg, +3 mm sarokemelkedés, és egy az előbbinél masszívabb kivitel. Tömören: hibátlan terepfutócipő.
Külön öröm, hogy a sarkantyúm szinte eltűnt a jobb lábamról, így nem kellett bemetszenem a sarokrész peremét, ahogy az előző futócipőimnél.
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?