#557 • 2020. 03. 28. • Visegrád: Szentgyörgypuszta, Mogyoró-hegy (Cimbivel)

Éjféltől kijárási korlátozás van érvényben. A szokásos futó kalandomat emiatt nem szívesen törölném a „hetirendemből” – naiv aggodalommal ülök az autóba, készülve a rend őreivel való találkozásra. A hatósági számonkérés elmarad, így nincs alkalmam elmondani, amit most leírok: ezzel teszem a lehető legtöbbet az egészségemért, ha otthon maradás helyett futni megyek.* Kezdődjék hát a felfedezés, a tavasz, az egész-ség, az egy-ség ünnepe!

Néhány méternyire tőlünk patak csordogál, mellette futva Cimbi sűrűn tekintget irányába. Eszembe jut, hogy kalandtársam szomjas lehet. „Megállhatunk, ha szomjas vagy, igyál, megvárlak” – mondom bundás barátomnak; és intek egyet a vízfolyás irányába. Ő lesétál a partra, iszik, majd futunk tovább. Cimbi ehhez hasonló, csodás történésekkel ajándékoz meg nap mint nap, futásról futásra. És ezúttal „ráadásként” kapok még Duna-partot, függőhidat, kecskéket, lovakat, kis erdei kápolnát, meredek bányafalat, tavat, kunyhót, másik hidat, virágzó fákat, tavaszi illatokat, napsütést, no meg sok „leírhatatlanságot”…

*Majd’ 7 éve futok rendszeresen, és több mint 5 éve nem voltam beteg (értsd: a torkom se fájt, és náthás se voltam) – én e két tény között szoros összefüggést látok. (Korábban se voltam beteges, de azért évente egyszer-kétszer voltak megfázásos tüneteim, néha lázzal kísérve.)

#maradjotthon #maradjéber

A fotókat Xiaomi Mi Note 10 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum