A tegnapi napéjegyenlőség után ma 4:45-ös indulásunkkor -10 °C-ot mutat az autó hőmérője. De legalább a tudata melegít: csillagászatilag a mai az első teljes tavaszi nap! Még „illegalitásban” indulunk, a tökéletesen értelmetlen kijárási tilalom idején. Esztergomban ér az 5 óra, mostantól már biztonságban vagyunk, a koronavírus ilyenkor pihenni tér. Mi pedig Cimbivel pontosan napkeltekor, 5:44-kor futásnak eredünk Tahitótfalu szentendrei-szigeti részén, hogy egy Duna-parti leruccanás után a szántóföldek között pásztázzuk az általunk még befutatlan terepet. Nem írhatom, hogy különösebben izgalmas és érdekes kaland volt, de ennek is megvolt a maga szépsége – a napsugaras fagyos széllel és monotonitásával együtt.
Egy aranyos jelenet: Cimbi egy földsánc tetején mozdulatlanul figyel. Én még kicsit le vagyok maradva hozzá képest, próbálom kitalálni, mit láthat, és közben fotózom, mert jól áll neki ez a napkeltés feszült mozdulatlanság. Megérkezve hozzá, már látom is érdeklődése tárgyait: egy csapat őz bóklászik a szántóföldön. Bundás barátomnak már szólni se kell, tudja, hogy futó kalandjainkon csak nézni szabad a vadakat. Fantasztikus (futó)társ!
