A kaland, melyben a futográfus és kutyája találkozik a terület fővadászával. Utóbbi megkéri előbbit, hogy kösse pórázra ebét. A futókalandor őszintén bevallja, hogy nincs nála póráz, ennek okán lehetetlen a kérés teljesítése. Fővadász őszinteségre őszintén reagál, és nem rejti véka alá, hogy tisztában van felvetése értelmetlenségével (hisz neki is van kutyája) – maga jelenti ki (nem pedig kérdezi), hogy tudja, Cimbi nem fut a vadak után (talán látta az imént?) –, de azért kötelességtudón felteszi a kérdést: „ugye tudja, hogy úgy szabályos?” Futográfus kifejti álláspontját a szabályokkal kapcsolatban, és fővadász kérését – mely szerint „legközelebb legalább alibiből hozzon magával pórázt” – megkerülendő biztosítja fővadászt, hogy soha többet nem fognak Pócsmegyer területén (legalábbis hasonló szituációban) találkozni, mert mindenhol csak egyszer fut, és ez épp az utolsó e településen. Találkozásunk szereplői érzik, hogy bár „ellentétes oldalon állnak”, egy a hullámhossz, így hát mosolyogva búcsúznak egymástól.
Vélemény, hozzászólás?