Kihasználva a kései napkeltéket, ezúttal otthonunktól távolabbra kalandozunk – az egy órán belül elérhető helyeket meghagyva a fénygazdagabb évszakokra.
Szeretem, mikor ember építette és természetes környezet összeér – különösen, ha egyúttal előbbi múlandósága és utóbbi időtlensége is találkozik. A híd és az előtte spanyolfalat álló fák; a Monostori erőd és a falain trónoló növényzet; aztán a kétszintes, horpadt tetejű, galambokkal takaródzó ház; majd a romos épület, melynek ablakain befolyik a borostyán – felemelő melankólia…
HALASIZSOLT 
Hozzászólás