Év: 2021
-
200×200 km projekt • 2021. 06. 26. • Tokod: Kis-kő, Hegyes-kő Cimbivel
Egy faágra akasztott faházikóra írva lóg a kérdés: A kezedből azonnal kihúzod a tüskét, akkor miért őrzöd meg a szívedben? Fotók és útvonal (Strava)
-
200×200 km projekt • 2021. 06. 19. • Csolnok: Magos-hegy Cimbivel
Nyár… A hajnali frissesség fogalma értelmezhetetlen. Növények burjánzása, bogarak zümmögése, szúnyogok, kullancsok, kullancslegyek – a mindenség leghitványabb teremtményei. Nyüzsgés, zsongás, izzadás. A Nap korán kel, későn nyugszik, hosszú nappalok keltik a hosszas ténykedés szükségességének illúzióját. Azért a nyár is szerethető, például az illataiért: kezdődött az akáccal, majd jött a bodza, és most itt a keskenylevelű…
-
200×200 km projekt • 2021. 06. 12. • Csolnok – Tokod: Miklós-berek Cimbivel
Az illatszínpadon az akác egyre inkább már csak mellékszereplő, a mindenható rendező a bodzára osztja az illatfőhős szerepét mostanság. Mindkettőt szeretem, de az akácot különösen… „Soha nem tudnám megunni” – jegyzem meg magamban. Majd elgondolkodom ezen. Hisz pár perc után a szarszagot is megszokom reggel a vécén. Ha permanens akácillatban élnék, egy idő után minden…
-
200×200 km projekt • 2021. 06. 05. • Csolnok – Tokod Cimbivel
2013. április 14-én kezdtem el rendszeresen futni. Azóta a futás is életem meghatározó részévé vált… 200×200 km projekt Felemelő megtapasztalás, hogy ezt az „életem meghatározó részét” mennyire könnyű elengedni. A nyúlnak, ki egyszer csak Cimbi és köztem találja magát az úton, mindez nem lenne ilyen egyszerű. Ő élete végéig fut, és ha már nem fut,…
-
Abbahagyom a futást
Évek óta néha-néha fájdalmat éreztem a jobb csípőízületem táján, de se a gyakorisága, se a mértéke nem volt olyan fokú, hogy foglalkoztam volna vele. Azonban „a helyzet fokozódott”, ezért másfél hónapja elhatároztam, hogy utánanézek a lehetséges gyógymódoknak, így találtam rá a zselatinra. Azóta szörpben feloldva reggelenként 20 grammot fogyasztok belőle. Úgy tűnt, használ, de három…
-
#618 • 2021. 05. 29. • Csolnok – Annavölgy – Sárisáp (Cimbivel)
Egy őz néz felénk, megállok, Cimbinek suttogva szólok… Többször tapasztaltam már, amit most is: az őz ilyenkor nem lát minket, áll, és várja, hogy a számára potenciálisan veszélyes mozgásunk véget vessen láthatatlanságunknak. De mi nem mozdulunk, és a köztünk levő kb. 15 méternyi távolból jól látom a hatalmas, gesztenyebarna, fényes-gyönyörű szemeit. Kisvártatva elindul felénk… de…
-
#617 • 2021. 05. 22. • Dág – Sárisáp – Csolnok (Cimbivel)
Még az autóban azt kívánom: e futókalandunk repceföldeken vezessen át! (F)ut(ás)unk java részén „úszunk a sárgában” – még most is az orromban a „látványfokát ellenpontozó” ázott repceszag. A tudat teremtő ereje ismét megnyilvánult. Útvonal (Strava) • Fotók (Google)
-
#616 • 2021. 05. 15. • Tokodaltáró: Kis-Gete – Csolnok: Nagy-Gete, Gete-hegy (Cimbivel)
Úgy érzem, akkor lesz a legteljesebb e „beszámolóm”, ha nem írok semmit. Nem írom le, hogy találkoztunk vaddisznókkal, aztán egy őz ugrott keresztül előttünk az úton, majd egy a másik, felénk közelítőt ismerkedni készülő kutyának véltem, és rövid távon egy nyúl kísért utunkon. Nem írok az arany-zölden ragyogó dombokról sem, mert minden jelzőt „elsütöttem” már,…
-
Áldozathozatal
9 perc 30 másodperctől: „Nem kellene annyit szomorkodnia, nem kellene annyit vágyakoznia, nem kellene örökké várnia valamit! Ez a legfontosabb: nem kell várni semmit! (…) Itt vagyok például én: egész életem azzal telt el, hogy vártam valamit; szinte egész életemben úgy éreztem, mintha egy vasútállomáson várakoznék. Mindig úgy éreztem, mintha az egész eddigi életem nem…
-
#615 • 2021. 05. 09. • Tát: Táti-sziget – Esztergom: Körtvélyes-sziget (Cimbivel)
Ezúttal a Táti-szigetcsoport déli ágát, a Körtvélyes-szigetet futjuk végig.. Hideg, napsütés, horizonttal összevarrt kék és zöld, harmatcseppekben ázó lábak és bunda, találkozás Lucky kutyával – mindez egy újabb egyedi hangulatkonzervbe sűrítve. Útvonal (Strava) • Fotók (Google)
-
#614 • 2021. 05. 01. • Tát: Táti-sziget – Esztergom: Nyáros-sziget (Cimbivel)
A fenséges nyitókép után – melyen a Duna vize lilás felhőfoszlányoknak, narancs horizontnak és frisszöld fakoronáknak tart tükröt egy csónakot ölelgetve – hosszú egyenest futva a zöldekkel szegélyezett, kékkel takart barna úton, azon gondolkodom, lehet-e ennél unalmasabb, és az unalomnak lehet-e valami magasztos, pozitív töltete? Arra a következtetésre jutok, hogy lehet, amennyiben ez egy tudatosan…
-
#613 • 2021. 04. 24. • Tahitótfalu (Cimbivel)
Ez a legnagyszerűbb az egészben: soha nem tudom előre, mi vár ránk. Kifejezetten élénk a fantáziám, mégis váratlanul ért, hogy utolsó szentendrei-szigeti kalandozásunkon szarvast simogathatok. Meg szarvasmarhát. És szamarat is. De eleinte még „csak” a zöldek tavaszi tűztánca nyűgöz le a Nap keltefényeinek interpretálásában: a „Dunára hajló” fatörzsek mohabundája, az ágak rügyei és a vízparti…
HALASIZSOLT 