Vertikális szomszédság, derékszög lakótelep; hajnalnémaságőrző villanyoszlopok; színes ajtókkal kéjelgő garázssorok; táv-hő-vezeték hő-tágulás-„masnik”; elhagyott épületben született „tó”, csövek és csapok; az igénytelenség és ízléstelenség jegyében teremtett tenyérnyi telkek; végül a Duna „kerítése”…
Aztán visszafelé egyre több elhagyott telek; gyarapodó szemétmennyiség; végül a lakótelep tövében búcsút intő pincesor. Egészen szürreális, szeret(t)em…
HALASIZSOLT 
Hozzászólás a(z) Atyafi bejegyzéshez Kilépés a válaszból