Hangulatos tisztásokkal díszített erdőfoltokkal szaggatott búzatáblákat és bennük ugráló őzeket fúj felénk a sejtelmes szél…
Egy autót is felénk sodor, a benne ülő ismerős arc viccelődve kérdezi:
– Megint nem bírja a kutya?
– Bírja ő, csak udvariasan lefekszik az út szélére, hogy el tudj menni mellette – felelem a két héttel ezelőtt megismert embernek, aki alighanem ismét az „idejét elbaszni” készül.
Végül a szél mindent elfújva hazarepít.

Hozzászólás