Talán ez az utolsó fagyos reggel, ami után a tél majd „végleg” átadja helyét a tavasznak. A Nap megteszi a magáét: melengető ragyogása végigkíséri utunkat. Ismét sok őzzel és muflonnal találkozunk, négylábú társam egyszer utóbbiak után engedem. Lenyűgözve nézem, ahogy a szemközti meredek domboldalon pillanatok alatt a nyomukba ér, és ujjongva szalad utánuk. Persze soha nem éri utol őket, de nem is ez a lényeg, hanem a kergetőzés… Két percen belül már újra együtt sétálunk, és nézzük az őzek fehér fenekét…
Két szerelmes (?) fa: csodálatos, ahogy törzsük párhuzamosan tekereg az ég felé! Majd elhaladva mellettük, egy másik nézőpontból már elmarad a párhuzamosság látszata… Gyönyörű tanítás ez is!
HALASIZSOLT 
Hozzászólás