Szombaton a Palotai-szigeten az eső még nyilvánvalóbbá teszi az élet mohóságát: a földből feltörő zöld növényláva egyre vastagabban lepi el a talajt. Hamvas Béla szavaival:
Az élet szaftja. Buzog a földből. A zöld. A Nap kinemzi a földből. A nedv. A folyadék. Tűz – víz – föld – levegő.
(naplórészlet, 1966. VI. 5.)
Visszafelé a tükörsima aszfaltútról a Duna-parti zöld dzsungelre letekintve gyerekkori emlék idéződik: immár kívülről értetlenkedve szemlélem – akárcsak 40 éve a vidámparkban az elvarázsolt kastély látogatását követően –, valóban alig néhány méternyire innen történt az iménti varázslat?
Vasárnap a „járt utat járatlanra ne cserélj” mondás jut eszembe. Nálam pont fordítva van: csupán néhány járatlan szakaszért jöttünk vissza Piliscsabára és Tinnyére – nem kérdés, hogy megérte, akkor is, ha átázott a vízállónak hazudott kiscipőm (visszaviszem a Decathlonba).
Fotók és útvonal (Strava 1 + 2 + 3)
HALASIZSOLT 
Hozzászólás