Kategória: Futókalandok
legyél az útitársam
-
#349 • 2016. 04. 23. • Pilisvörösvár – Pilisszentiván: Kakukk-hegy, Vörös-hegy
A lépcsőházból kilépve a tavasz illatai, madarak csicsergése, hajnal hűvöse fogad – magamba szívom, szeretem! A tavasz zöld lángja lobog mindenütt, bárhova nézek, zöldet látok – futok a zöld tűzben. Egy hatalmas gyökerű fát ölelek, miközben arra gondolok, hogy az élet szüntelen növekedés és gyarapodás – mégpedig mindenáron! Hazafelé Hamvas Béla Interview-ját hallgatom: Mégis mi…
-
#348 • 2016. 04. 14. • Korzika: Partinello
Tegnapelőtt először futottam másodmagammal, most pedig már hárman vagyunk – nemsokára futóversenyeken indulok. Persze csak viccelek, ahogy Tominak is egy vicc jut eszébe, miután az útról letérünk, és hosszasan kúszunk-mászunk a bokrok között, futhatatlan terepen: Apamacska mondja kismacskájának:– No fiam, ma megtanítom neked, hogy kell baszni, gyere utánam, aztán csináld ugyanazt, amit én!Mennek a háztetőn,…
-
#347 • 2016. 04. 12. • Korzika: Partinello
Szellemi útravaló helyett ezúttal szellemi útitársat „viszek magammal”. Ervin az első ember, akivel együtt futok. Lélektársamnak érzem, jókat beszélgetünk – pedig korábban elképzelhetetlennek tartottam, hogy futás közben beszélgessek valakivel; akárcsak azt, hogy Korzikán fogok futni valaha (pontosabban erre egyáltalán nem is gondoltam). Hálás vagyok, hogy így van. Korzika hangulata lenyűgöző, és erről képtelen vagyok bármit…
-
#346 • 2016. 04. 02. • Piliscsaba: Kálvária-hegy, Sóder-hegy – Pilisvörösvár: Vörös-hegy
Tyütyí-tyütyí-tütyí – már a lakásból hallom a hajnali madáréneket. A yogi szelíden figyelmeztet rá, hogy mindig az embernek magának kell megtalálnia a választ minden kérdésre. Mert csak akkor értheti meg igazán a valóságot, ha maga eszmél rá arra. Pusztán szavakkal felelni nehéz, és sohasem elegendő. Amit a tanító a magasabbrendű megismerésről mondhat, az amúgy mindig…
-
#345 • 2016. 03. 27. • Piliscsaba: Hárs-hegy, Disznófő, Kis-Szénás – Pilisszentiván: Iváni-hegy
Már a nyári időszámítás szerint 5:45-kor kilépek a lépcsőházból, és mintha egy hatalmas stadionba érkeznék, ahol az előadásra várva tízezernyi ember beszélget – csak éppen a stadion a kert, a beszélgető emberek pedig csicsergő madarak. Az autóban Virág László előadását hallgatom a szexualitás mágikus aspektusairól: Ha magamhoz vonzok valakit vagy valamit – akár egy istent…
-
#344 • 2016. 03. 20. • Piliscsaba: Csaba-hegy, Sós-hegy, Nádor-hegy
Miközben éppen véget ér a csillagászati tél, és elkezdődik a tavasz, a vécén ülve folytatom szellemi utazásom Kaczvinszkyval. A tökéletes megismerés fényében a yogi nem lát különbséget múlt, jelen és jövő között. Csupán a sorsot látja, a sors egészét szemléli. A sorsban pedig – függetlenül az időtől, a változásoktól – az időnek mindhárom tartománya egyképpen…
-
#343 • 2016. 03. 13. • Piliscsaba: Sós-hegy – Perbál: Zajnát-tető
Szellemi útravalómat ezúttal is a zseniális Kaczvinszky szolgáltatja. A hét beavatás című könyve egyre meredekebb, egyre nehezebb követnem az utat, de próbálok nem letérni róla. Néha sikerül. Megérti a tanítvány, hogy míg az érzékelés és a gondolkozás egyképpen a kivetítéshez tartozik, és ezért együtt áll fenn vagy együtt szűnik meg a külvilággal, addig a tudás…
-
#342 • 2016. 03. 06. • Nagykovácsi: Nagy-Szénás, Kutya-hegy – Piliscsaba: Nádor-hegy
Előző futásom a búcsú ünnepe volt: búcsú az Endomondo-tól, a téltől, a kedvenc Inov-8 Mudclaw 265-ös cipőmtől, a jelenlegi futografus.hu-tól, és a szavaktól. Most pedig itt a(z újra)kezdés ünnepe: a Strava-é, a tavaszé, az Inov-8 Bare-Grip 200-as cipőmé (melyben tavaly nyáron futottam) és a képeké. Mert egyszerűbb és költséghatékonyabb egy weblapot fenntartanom kettő helyett. És…
-
#341 • 2016. 02. 27. • Nagykovácsi – Perbál: Szerdahelyi-vágás, Zajnát-tető
Szellemi útitársam az autóban ezúttal is Hamvas Béla – a Babérligetkönyvből a virágszedés lélektanát hallgatom. A növény két világban él és kettőt köt össze: a föld alattit, azt, ahol a halottak vannak, ahol az anyag van és a föld felettit, ahol a lelkek vannak, s ahol a szellem van. Ezért a növényi lét nyilt, olyan,…
-
#340 • 2016. 02. 20. • Nagykovácsi: Széna-hegy – Budajenő – Perbál: Meszes-hegy
Ezúttal is A láthatatlan történet, Hamvas Béla esszégyűjteménye kísér az utamon, most a barátságról szóló részt hallgatom, amíg a már jól ismert, barátként üdvözölt starthelyre érek. Emerson azt állítja, hogy a barát a természet paradoxona, egyszersmind mesterműve. Az egyedüli lény, szól, akitől nem azt kívánom, amije van, hanem azt kívánom, aki ő maga. Három és…
-
#339 • 2016. 02. 14. • Nagykovácsi: Széna-hegy – Budajenő: Cseres-tető, Zsíros-hegy
Ködben ülök az autóba; útitársam, Hamvas Béla esszéje (A láthatatlan történetből) William Wordsworth-ról – nagyszerű „bevezető” magányos erdei futáshoz. William Wordsworth magányos ember volt. Magányát sorsa nem indokolta. Nem érte különösebb csapás, nem ismerték félre, nem nyomták el, nem üldözték. Magányosnak született. (…) Szívét kollektív érzés nem érintette. Csak ha erdőben járt, hegyoldalon a sziklán…
-
#338 • 2016. 02. 06. • Nagykovácsi – Telki – Budajenő: Cseres-tető
Felébredek, megnézem a telefonomon, mennyi az idő – 5:30, még van 12 percem az ébresztőig, de már képtelen vagyok visszaaludni. Sötét, és hideg a lakás, nagyon nincs kedvem felkelni, egy pillanatra megjelenik a tudatomban az ilyenkor szokásos gondolat: mi lenne, ha most kihagynám ezt a futást? – aztán 5:40-kor mégiscsak felkelek. Feleségem és lányom aranyosan…
HALASIZSOLT 