Címke: 15-20 km
-
#318 • 2015. 09. 27. • Budakeszi: Fekete-hegyek, Kakukk-hegy
Mióta elkezdtem idézni a beszámolóim végén Weöres Sándortól, mindig akadt valami kapcsolat az írásaink között, pedig nem válogattam, egyszerűen csak miután leírtam, ami jött belőlem, megkerestem a következő részt az A teljesség felé című írásból, és odabiggyesztettem mondandóm végére. Most pedig, mikor nem jönnek a szavak, gondoltam, megnézem melyik részlet van soron, és mosolyogva nyugtáztam,…
-
#317 • 2015. 09. 19. • Budakeszi: Kakukk-hegy, Vörös-hegy
Mindig várom az újabb kalandot, az új területek felfedezését, ezzel együtt reggeli ambivalens érzéseim változatlanok – ahogy múlt alkalommal is írtam a születés metaforájaként: nehéz felkelni, elindulni, marasztal a meleg ágy, az álomvilág, egyszerre vonz a kíváncsiság és taszít a félelem az ismeretlenbe, az ismeretlentől. De hétről hétre újjászületve újra és újra elindulok, ahogyan most…
-
#311 • 2015. 08. 16. • Páty: Kuckó-hegy, Vár-hegy
Sötét van, mikor az autóba ülök, nem azért, mert annyira korán van (5:20), hanem mert hatalmas, villámló, sötétszürke felhők takarják a kelni készülő napot. Budakeszin, szemerkélni kezd, Pátyra érkezve már szakad az eső. Előző két futásomat unalmasnak és egyhangúnak értékeltem, úgy érzem, ez nem ilyen lesz. Régen futottam már esőben, és akkor nagyon élveztem, de…
-
#309 • 2015. 08. 01. • Budakeszi (Mammutfenyők)
Sok lelkes futós-fotós beszámolót írtam már, meg olyanokat is, hogy „ide visszatérek még”. Most nincs miért lelkesedjek, és legfeljebb a két nagy mammutfenyő, ami visszahív. Miután a lenyugvó telihold a starthelyre kísért, és futásnak eredtem, egyhangú, unalmas füves-bokros nyílt terep, és egyhangú, unalmas keszekusza erdő váltotta egymást; az utat sokszor már benőtték a tüskés bokrok,…
-
#307 • 2015. 07. 23. • Szlovénia: Bohinji-tó
Négy napot töltünk Szlovéniában, az első kettőt a Bohinji-tó közelében, a tavaknak pedig van egy jellegzetes tulajdonságuk: általában körbe lehet futni őket – nyilván nem hagyom ki. De előtte kicsit kalandozok még Stara Fužina falvának aranyos, szűk utcáin. Az erdő ismerős otthonról – noha mégis más, hiszen belőle sincs két egyforma – de a híd…
-
#299 • 2015. 06. 13. • Biatorbágy: Nyakas-kő, Dobogó-hegy
Új időpont, új mérési mód, új cipő, új zokni, új póló – „régi” helyszín: folytatom Biatorbágy zöld területeinek felfedezését. Nyáron, melegben, magasan járó Nap fényében számomra nem igazán kedves a futás-fotózás, így elhatároztam, hogy napkeltekor indulok (ez éppen most van a legkorábban, 4:46-kor). 3:33-kor ébresztő, négy óra után pár perccel kilépek a lépcsőházból, és nem…
-
#298 • 2015. 06. 06. • Biatorbágy: Nap-hegy, Kő-hegy, Szarvas-hegy, Közép-hegy
A viadukttól indulok, akárcsak három hete, de akkor sokkal kellemesebb volt a hőmérséklet futáshoz. Egy bekerített, megművelt földön látok egy őzet – ennyire nem tartja tiszteletben a magánterületet! Mondom neki: mit csinálsz, hékás!? – rám néz, de mert nem mozgok, folytatja a dézsmálást. Óvatosan továbbállok, hogy ne zavarjam a birtokháborítót. Nyílt terepen futok, hátulról tűz…
-
#294 • 2015. 05. 17. • Biatorbágy: Biatorbágy, Nap-hegy, Kő-hegy, Iharos-hegy, Dobogó-hegy, Nyakas-kő, Szarvas-hegy, Közép-hegy
Biatorbágyra csak ezt az egy alkalmat szántam a főbb turistautak javával, de annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, eltöltök még errefelé pár hétvégét. A lelkendezéseim már bizonyára unalmasak, úgyhogy meséljenek inkább a képek. (Melyeken nem érződnek a fenséges akácillatfelhők – és ezúttal nem csináltam fotót a rengeteg hernyóról, melyek közül sokan potyautasként rám akaszkodtak.) Futográfus archívum
-
#293 • 2015. 05. 12. • Barlahida – Becsvölgye – Gombosszeg – Petrikeresztúr
Hajnali párafelhő a tó felett, elfutok mellette, be az erdőbe, egyre nagyobb a fű, erre nem (sűrűn) járnak turisták, egyre vizesebb a lábam, de már egyre kevésbé érdekel, nem is tudom már, hogy van-e ott bármilyen út (tehát nincs), letértem az előre eltervezettről. Lenyűgöz a hely hangulata, térdig érő fűben, virágok és csalánok között nyargalok…
-
#291 • 2015. 05. 03. • Budaörs: Kamaraerdő
Puha, földes-avaros talajt taposva, kellemes emelkedő vezetett be az erdőbe (ott, ahol egy hete abbahagytam) – pont jó a bemelegedéshez, induláskor kicsit kellemetlen volt a hűvös egy pólóban. Szinte végig hasonló jellegű, hangulatos erdei utakon futottam hosszan föl, aztán hosszan le – többször is úgy tűnt, mintha már jártam volna arra pár perce. De jóból…
HALASIZSOLT 