Címke: 15-20 km
-

200×200 km projekt • 2022. 04. 17. • Dunaalmás: Csúcsos-hegy, Kőpite-hegy Cimbivel
A lenyugvó telihold fénye kísér hétvégi nagysétánk kiindulópontjához. Négylábú cimborám szokatlanul nyugodt – köszönhetően a tegnapi Fenyőfőről induló, a Cuha szurdokon át Bakonyszentlászlóra vezető kirándulásunknak, melynek során bundás barátom hozzávetőleg háromszorosára nyújtotta kétlábú kirándulótársai mindössze 13,5 kilométeres útvonalát. De a legfontosabb most jut eszembe: tegnap elfelejtettem tormát venni, hogy lesz így teljes a húsvéti ebédem?!…
-

200×200 km projekt • 2022. 04. 02. • Szomód: Les-hegy Cimbivel
Fotótéma mindenhol van, de most itt valahogy alig akad (vagy csak alig veszem észre). Pedig derűs hangulatú helyeken sétálunk, még ha a többnyire lakatlan tanyák nagy része ízléstelen és igénytelen is. Így hát sok élménnyel és kevés fotóval térek haza – marad ez is egy képekben és szavakban kevéssé megnyilvánult belső utazás… Fotók és útvonal…
-

200×200 km projekt • 2022. 01. 08. • Ács Cimbivel
Régebben nem szerettem, de azóta fordult a kocka: a fagy tiszta ragyogásával vágyam tárgya lett. Olyannyira, hogy az elmúlt napok melege ráébresztett, életemben talán idén először nem várom a tavaszt. Persze örülni fogok a teraszon étkezésnek, borozgatásnak és a fák közé feszített függőágynak; de talán ez az első január, amikor nem sürgetem a tél múlását.…
-

200×200 km projekt • 2021. 10. 02. • Neszmély: Neszmélyi arborétum, Nagy-Somló – Dunaszentmiklós Cimbivel
Semmi különös történés, semmi új felismerés, mit is írhatnék… de valami magával ragad és emel… a Neszmélyi arborétum fenyőinek törzsén játszó napfény-ágárnyék játék, az erdő ősz-sárga fényfoltjai, benne Cimbi mosolyfakasztó jelenléte lényeg-lényem magasba transzportálja – miközben testem megérkezik oda, ahonnan elindult 4 órával ezelőtt. Időtlen kalandmisztérium, 2021. október 2-án, 6:47-kor. Fotók és útvonal (Strava)
-

200×200 km projekt • 2021. 09. 04. • Süttő – Neszmély: Kalin-hegy Cimbivel
Légvonalban tizenegynéhány kilométert északnyugatra ugorva a táj jellege nem változik, de a napraforgót szőlőre cseréljük. Egy bekerített ültetvény mellett haladva szürke, nagytestű kutyákat látok felénk rohanni – szerencsére a vadháló túloldalán. Nagyon furcsa testalkatúak, ilyen kutyákkal még nem is találkoztam, azonban ahogy közelebb érnek, mégis ismerősökké válnak – csupán a hozzájuk társított címkén kell átírni…
-

#618 • 2021. 05. 29. • Csolnok – Annavölgy – Sárisáp (Cimbivel)
Egy őz néz felénk, megállok, Cimbinek suttogva szólok… Többször tapasztaltam már, amit most is: az őz ilyenkor nem lát minket, áll, és várja, hogy a számára potenciálisan veszélyes mozgásunk véget vessen láthatatlanságunknak. De mi nem mozdulunk, és a köztünk levő kb. 15 méternyi távolból jól látom a hatalmas, gesztenyebarna, fényes-gyönyörű szemeit. Kisvártatva elindul felénk… de…
-

#617 • 2021. 05. 22. • Dág – Sárisáp – Csolnok (Cimbivel)
Még az autóban azt kívánom: e futókalandunk repceföldeken vezessen át! (F)ut(ás)unk java részén „úszunk a sárgában” – még most is az orromban a „látványfokát ellenpontozó” ázott repceszag. A tudat teremtő ereje ismét megnyilvánult. Útvonal (Strava) • Fotók (Google)
-

#616 • 2021. 05. 15. • Tokodaltáró: Kis-Gete – Csolnok: Nagy-Gete, Gete-hegy (Cimbivel)
Úgy érzem, akkor lesz a legteljesebb e „beszámolóm”, ha nem írok semmit. Nem írom le, hogy találkoztunk vaddisznókkal, aztán egy őz ugrott keresztül előttünk az úton, majd egy a másik, felénk közelítőt ismerkedni készülő kutyának véltem, és rövid távon egy nyúl kísért utunkon. Nem írok az arany-zölden ragyogó dombokról sem, mert minden jelzőt „elsütöttem” már,…
-

#615 • 2021. 05. 09. • Tát: Táti-sziget – Esztergom: Körtvélyes-sziget (Cimbivel)
Ezúttal a Táti-szigetcsoport déli ágát, a Körtvélyes-szigetet futjuk végig.. Hideg, napsütés, horizonttal összevarrt kék és zöld, harmatcseppekben ázó lábak és bunda, találkozás Lucky kutyával – mindez egy újabb egyedi hangulatkonzervbe sűrítve. Útvonal (Strava) • Fotók (Google)
-

#614 • 2021. 05. 01. • Tát: Táti-sziget – Esztergom: Nyáros-sziget (Cimbivel)
A fenséges nyitókép után – melyen a Duna vize lilás felhőfoszlányoknak, narancs horizontnak és frisszöld fakoronáknak tart tükröt egy csónakot ölelgetve – hosszú egyenest futva a zöldekkel szegélyezett, kékkel takart barna úton, azon gondolkodom, lehet-e ennél unalmasabb, és az unalomnak lehet-e valami magasztos, pozitív töltete? Arra a következtetésre jutok, hogy lehet, amennyiben ez egy tudatosan…
-

#613 • 2021. 04. 24. • Tahitótfalu (Cimbivel)
Ez a legnagyszerűbb az egészben: soha nem tudom előre, mi vár ránk. Kifejezetten élénk a fantáziám, mégis váratlanul ért, hogy utolsó szentendrei-szigeti kalandozásunkon szarvast simogathatok. Meg szarvasmarhát. És szamarat is. De eleinte még „csak” a zöldek tavaszi tűztánca nyűgöz le a Nap keltefényeinek interpretálásában: a „Dunára hajló” fatörzsek mohabundája, az ágak rügyei és a vízparti…
