Címke: Budakeszi
-
200×200 km projekt • 2026. 01. 24. • Budakeszi Cimbivel
Bianka kapott egy 30-as zóna KRESZ táblát ajándékba (gondolom, a 30. szülinapjára). Most pedig itt van ez a tábla egy szőlőültetvény sorának elején, és eszembe juttatja azt a hazug, álszent közösségimédia-élményt, ami tökéletes tükre hazug, álszent világunknak. Az illúziónak, ahol minden a legnagobb rendben, mindenki boldog, okos, tájékozott, felelősségteljes, áldozatkész, empatikus mintapolgár. Vagy nagy ritkán
-
#320 • 2015. 10. 10. • Budakeszi: Hármas határ – Páty: Kopasz-hegy, Nagy-kopasz
Tegnap este jóleső izgatottsággal gondoltam a mai futásomra, arra, hogy milyen nagyszerű dolog mindig máshol futni, bele az ismeretlenbe, soha nem tudva, mi következik, és mindig készen a váratlan fordulatokra – arra, hogy milyen nagyszerű élmény a felfedezés öröme! Aztán eszembe jutott, hogy a hétköznapi életünket legtöbben mennyire másképp rendezzük, többnyire évekig, évtizedekig ugyanazon forgatókönyv
-
#319 • 2015. 10. 04. • Budakeszi: Fekete-hegyek, Hármas határ
Alig néhány métert futok, mikor egy tisztáson egy rókára leszek figyelmes. Annyira belemerül a szimatolásba, hogy észre se vesz, pedig 20 méternél nincs nagyobb távolság közöttünk. Fotózom, amíg el nem fut, majd utána eredek, arrafelé, ahol a múlt héten befejeztem, és akkor gyönyörűnek találtam. Látom az ismerős, kidőlt, mohás fatörzseket is, melyekről előző alkalommal egész
-
#318 • 2015. 09. 27. • Budakeszi: Fekete-hegyek, Kakukk-hegy
Mióta elkezdtem idézni a beszámolóim végén Weöres Sándortól, mindig akadt valami kapcsolat az írásaink között, pedig nem válogattam, egyszerűen csak miután leírtam, ami jött belőlem, megkerestem a következő részt az A teljesség felé című írásból, és odabiggyesztettem mondandóm végére. Most pedig, mikor nem jönnek a szavak, gondoltam, megnézem melyik részlet van soron, és mosolyogva nyugtáztam,
-
#317 • 2015. 09. 19. • Budakeszi: Kakukk-hegy, Vörös-hegy
Mindig várom az újabb kalandot, az új területek felfedezését, ezzel együtt reggeli ambivalens érzéseim változatlanok – ahogy múlt alkalommal is írtam a születés metaforájaként: nehéz felkelni, elindulni, marasztal a meleg ágy, az álomvilág, egyszerre vonz a kíváncsiság és taszít a félelem az ismeretlenbe, az ismeretlentől. De hétről hétre újjászületve újra és újra elindulok, ahogyan most
-
#316 • 2015. 09. 13. • Budapest – Budakeszi: Hárs-hegy
Hűvös van, de tudom, hogy csak egy kilométer kell a bemelegedéshez. A kerítéshez érve már izzadok, odaát ritkán járt, fűszőnyeggel borított úton futok, harmatcseppek áztatják a lábam, először kellemetlen a sok hűvös nedvesség, de már tudom, hogy ezt is hamar megszokom. Nem látok utat arra, amerre a térkép szerint mennem kellene, de kíváncsiságomnak engedve követem
-
#315 • 2015. 09. 06. • Budakeszi: Vadaspark, Hárs-hegy
A Budakeszi Vadaspark parkolójában nyújtás közben kakaskukorékolást hallgatok. Pár száz méter után máris megállít egy pompázatos fa, de csak életlen képeket készítek, még sötét van a telefonnal fotózáshoz. Élvezem, hogy újra a három hónapja mellőzött Mudclaw 265-ös cipőmben futok. A Bare-Grip 200-as egyetlen előnye (könnyebb, hajlékonyabb) éles kövekkel borított talajon hátránnyá válik, fájdalmas élményeket okozva.
-
#310 • 2015. 08. 09. • Budakeszi
Biztos tudnék érdekes beszámolót írni a mai futásomról is, de inkább csak a múlt héten is használt jelzők kívánkoznak ki belőlem: egyhangú és unalmas. Persze tudom, mindez nem csak a külső körülmények következménye, nagyrészt rajtam múlik, hogyan élem meg. De hiába vártam nagyon, ez a mai futókalandom mégis csalódást okozott. Ráadásul Szlovénia óta fáj a
-
#309 • 2015. 08. 01. • Budakeszi (Mammutfenyők)
Sok lelkes futós-fotós beszámolót írtam már, meg olyanokat is, hogy „ide visszatérek még”. Most nincs miért lelkesedjek, és legfeljebb a két nagy mammutfenyő, ami visszahív. Miután a lenyugvó telihold a starthelyre kísért, és futásnak eredtem, egyhangú, unalmas füves-bokros nyílt terep, és egyhangú, unalmas keszekusza erdő váltotta egymást; az utat sokszor már benőtték a tüskés bokrok,
-
#306 • 2015. 07. 19. • Páty – Budakeszi: Hosszú-hajtás-hegy
Már ismerősként érkezek a kerítéshez, mint akinek kulcsa van a házhoz, és átmászva a létrán, máris fogad a házigazda: egy aranyos picurka őzgyerek. Hosszan nézzük egymást, közelebb lépek, készítek róla fotókat, nem fut el, nincs is kihez, egyedül jött elém. Remélem, megtalálod anyukádat, add át neki üdvözletem, és elnézést, ha esetleg zavarok, rohangálok meg fotózgatok
-
#305 • 2015. 07. 12. • Páty – Budakeszi: Kis-Kopasz
65 kilométernyi útvonalat rajzoltam mára, gondoltam, ennyiből csak lesz 15-20 olyan, ami nincs bekerítve… Miután elnyel az erdő, alig futok pár száz métert a zöld háromszöggel jelölt „turista-főúton”, máris kerítés állja el az utam. Nem akarom elhinni, ott a turistajelzés a zárt kaput tartó fára festve. És mind a 65 kilométer csak ezen az úton
-
#304 • 2015. 07. 11. • Budakeszi
Három a magyar igazság, és egy a ráadás, négy helyről is megpróbáltam megközelíteni a tervezett útvonalamat, de mindenhol kerítésbe ütköztem. Egyik alkalommal elfutottam az autótól a kerítésig, oda-vissza 1,2 km – alighanem ez volt eddigi legrövidebb futásom. Végül úgy tettem, ahogy a képen levő tábla súgta. Futográfus archívum
HALASIZSOLT 