Címke: Mecsek
-
#371 • 2016. 11. 13. • Boda – Bükkösd (Mecsek #13)
Szellemi útravalóm: – Távolságot teremtettem a félelem, az irigység és magam (a senki) között. Neti-neti. Nem vagyok irigy. Nem félek. Nem vagyok bátor. Nem vagyok beteg. Nem vagyok okos. Semmi vagyok. Senki vagyok. Ez se, az se, amaz se. Ez az „ez se – az se – amaz se”, vagyis ez a senki és semmi,
-
#362 • 2016. 07. 22. • Pécs – Orfű (Mecsek #12)
Rendhagyó futás lesz a mai, a Nap már hamarosan delel, mikor elindulok a Jászai tér környékéről a Keleti pályaudvarra, hogy ott felszálljak a Pécsre tartó vonatra. Természetesen gyalog megyek az állomásra, hiszen a futás már régen összezsugorította a világot, és megtanított rá, hogy 4 kilométer egyáltalán nem nagy távolság – háromnegyed óra múlva oda is
-
#358 • 2016. 06. 26. • Bakonya – Hetvehely (Mecsek #11)
Kedves Zsolt! Szörföztem a hálón, erdei fák,ágak témát kerestem a most készülő festményeimhez. Rátaláltam a Nagykovácsi Sebestyén dombon készült képeidre. Megfogtak! Többször figyelmesen néztem. Odaképzeltem magam (nem volt nehéz, mert Budapesten éltem 60 éves koromig), éreztem a párás levegőben azt a semmihez sem hasonítható illatot. Köszönöm! Élj még sok-sok évet, hogy simogasd nézőid lelkét. Pistabácsi
-
#336 • 2016. 01. 24. • Pécs: Ürög, Istenkút, Kismélyvölgy, Szentkút (Mecsek #10)
Még otthon megterveztem a futó útvonalam Bakonya és Hetvehely között, csak arra nem gondoltam, hogy nem lesz mivel a starthelyre gurulnom, mivel most nem saját autóval jöttünk apukámhoz, hanem Lucával kipróbáltuk az Oszkárt. De még időben átrajzoltam az útvonalam Pécs határain belülre – a gyerekkorom óta jól ismert utcákon indulok. Arrafelé, ahonnan éjszaka hóesésben autóztunk
-
#323 • 2015. 10. 30. • Kővágótöttös – Bakonya (Mecsek #09)
5-kor magamtól felébredtem (5:15-re volt állítva az ébresztő), jobb is így, legalább lesz bőven időm nyújtani még napkelte előtt. Július végén Szlovéniából hazahoztam egy bal vádlifájdalmat, ami azóta minden futásomon majdnem végig velem van. Nem vészes, csak olyan jelzésértékű kis fájdalmacska, de nem tudom, mit jelez. Egy hete egy TriggerPoint Grid Foam Rollerrel kezelgetem: minden reggel a
-
#313 • 2015. 08. 22. • Kővágószőlős – Kővágótöttös (Mecsek #08)
Vastag, szürke felhőtakaró alatt indulok útnak. Kővágószőlősön még az autóból nézem, ahogyan gyorsan úszik az égen, pár perc múlva pedig már én úszok benne: futásom indulási helyéhez közeledve, az aszfaltúton felfelé kanyarogva, elnyel a felhő és az erdő. Megérkezve csodálatos őszi hangulat és a mindig lenyűgöző, isteni csend ölelése fogad. Eszembe jut, hogy a hétfői
-
#301 • 2015. 06. 20. • Orfű – Pécs (Mecsek #07)
A Fishingre végül meg se próbáltunk bejutni, helyette jót dumáltunk és fröccsöztünk, éjjel fél négykor feküdtem le. Nyolckor gyerekzsivajra ébredtem, egy kicsit még visszaaludtam, aztán negyed tízkor barátom telefonhívása végleg kiverte az álmot a szememből. Szerencsére minden fröccsöt vízzel kísértem, így nem vagyok másnapos, és kedvem is van a futáshoz – mostantól ez lesz a
-
#300 • 2015. 06. 19. • Pécs – Orfű (Mecsek #06)
Az apropó – vagy inkább ürügy – a Fishing on Orfű, bár idén jegyem sincs, és nem is a fesztivál a lényeg, hanem a találkozások, beszélgetések, nevetések, iszogatások, a hely hangulata, és persze a futás. Akárcsak tavaly, idén is apukám pécsi lakásától indulok – de persze szokásom szerint egy kicsit más útvonalon. És akárcsak tavaly,
-
#279 • 2015. 02. 21. • Pécs (Mecsek #05)
Fél hatkor felébredtem, és nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ha nem aludnék vissza, futás közben láthatnám a napkeltét. A Mecsek mindig elvarázsol, neki még a munkagépek mély keréknyomait is elnézem (még jó, hisz mit is tehet róla). Utam első és utolsó negyedén patakcsobogás kísért, sokszor megálltam hallgatni, de persze főleg inkább a látvány apropóján.
-
#261 • 2014. 10. 31. • Pécs – Cserkút – Kővágószőlős (Mecsek #04)
Pécs, Mecsek: ide mindig haza térek. Utam fele aszfalton vezet – villanyoszlopokra festett turistajelzésekkel. Szűk utcácskák, aranyos hétvégi házakkal, hirtelen elfogy az aszfalt, és már az erdőben vagyok. Váratlanul tarkára festett mézeskalácsházak nőnek ki a földből. Befutok egy völgybe, ahova még a nap sugarai se érnek el – ott állok fák rengetegében, egymagam, síri csendben.
-
#237 • 2014. 08. 28. • Pécs – Kővágószőlős: Jakab-hegy (Mecsek #03)
Nem írom már megint, hogy az eddigi legjobb futásom, mert mindig egy kicsit a legutolsó a legjobb; de a piros háromszöges egyszemélyes ösvény csodálatos volt: meredek hegyoldalban tölgyesből fenyvesbe, majd vissza, rengeteg mohával (moha később még több is volt). Feltűntek ismét gyerekkorom kirándulóhelyei, és talán a legcsodálatosabb a csend volt, mikor megálltam fotózni, vagy csak
-
#236 • 2014. 08. 26. • Pécs: Jakab-hegy (Mecsek #02)
Égertető – rengetegszer kirándultunk erre gyerekkoromban. Azt hittem, hatalmasakat túráztunk, most, hogy tervbe vettem a Mecsek meghódítását, kiderült, hogy csupán egy-két kilométerről van szó. Ismét megtapasztaltam, hogy a futás (és persze az öregedés) világösszezsugorító hatású. Most is többször megálltam fotózni – érdekes módon felfelé több jó témát találtam –, ilyenkor rengeteg szúnyog is megpihent rajtam,
HALASIZSOLT 