Mikor átemelem egy két méter magas drótkerítésen, és ő szófogadón leugrik a túloldalán, megvárva, hogy utánamásszak; mikor átugorja a patakot, és már futna tovább, de utána szólva, hogy „nem vagy szomjas? gyere, igyál!”, visszajön inni; mikor az elágazásoknál a térképet böngészve „megbeszéljük”, merre menjünk tovább; mikor meg-megállva visszanéz, hogy jövök-e – folyamatosan azt érezem, hogy tökéletesen bízunk egymásban, és értjük egymást. És ezek mind különösen „fájó-szép” emlékek lesznek másnap, mikor a hosszan elhúzódó epilepsziás(nak tűnő) rohamai közben már a végső búcsú képe is kirajzolódik előttem.*
Utólag különösen fáj egy futó gondolat, mely szerint Cimbi végig leköti figyelmem egy darabkáját, és vele kalandozva képtelen vagyok úgy belemerülni a tájba és önmagamba, mint ahogyan korábban, egyedül.
*Viszont ennek még szerencsére nem jön el az ideje, a következő reggelre Cimbikém „kialussza magát”, és azóta újra a „régi”. Csak épp már semmi nem a régi…
Havi 200 km 200 hónapon át, 2013 áprilisától 2029 decemberéig. Minden hétvégén egy futás, minden alkalommal máshol – egyre messzebb. Utazás, futás-fotózás, képfeldolgozás, publikálás – egyre több pénz és idő (heti 10–14 óra). Jelenlegi pénzügyi kereteimet alapul véve nem fog menni. A segítségeddel viszont sikerülhet. Ha támogatsz, a projekt végén megjelenő könyvben a Te neved is szerepelni fog. Bármilyen online fizetésre alkalmas bankkártyával fizethetsz a PayPalon keresztül:
Havi 1000 Ft támogatás Havi 2000 Ft támogatás Havi 5000 Ft támogatás Havi 10000 Ft támogatás Egyszeri, vagy rendszeres, tetszőleges összegű támogatás
A fotókat Xiaomi Mi Note 10 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
HALASIZSOLT 
Hozzászólás