#551 • 2020. 02. 15. • Visegrád: Nagy-bükk, Kis-Kilián, Nagy-Kilián, Vaskapu-hegy (Cimbivel)

Patakátkelés: nem látom a köveket, melyekre lépve száraz lábbal folytathatnám utam a túloldalon. De kis tétovázás után rálépek egyre, és rögtön „megjelenik” a következő, majd még egy – és hamarabb mint ahogy ezt elolvasod, máris túlnan vagyok. Ismerős szituáció? Nem mersz elindulni, de mikor már „benne vagy”, egyértelművé válik, merre kell menned. Egy újabb metaforikus tanítás, vagy csupán belemagyarázás? Persze csak anyagban ragadt olvasóim kedvéért teszem fel e „menekülési alternatívát kínáló” költői kérdést…

Fagypont környékéről indultunk, utunk végére pedig már kellemetlenül meleg a téli ruházatom. Télből tavaszba – egy újabb csodás futókaland Cimbivel.

A fotókat Xiaomi Mi Note 10 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Kaphatsz

e-mailt az új bejegyzésekről:

Adhatsz

pénzenergiát:

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .