Címke: 10-15 km
-

#297 • 2015. 05. 31. • Törökbálint: Róka-hegy
Hogy is kezdjem? Az biztos, hogy a legkalandosabb utam volt – legalábbis közvetlenül a téli, kidőlt fákon és ágakon keresztül bóklászás után. Úgy kezdődött hogy nem tudtam elindulni, mivel az autópálya végig el van kerítve a mellette levő zöld területtől (ez ugye a térképen nem látszik, bár gondolhattam volna, sőt emlékezhettem is volna). Vissza az
-

#295 • 2015. 05. 24. • Biatorbágy: Nyakas-kő, Dobogó-hegy – Sóskút
Úgyse hiszed el: mesés volt! Azért elmesélem. Meredek, sziklás terep, szűk, görnyedős ösvények, a növények rám simogatják esőcsepp gyűjteményüket, gyönyörű panoráma, sok színes virág, egy béka nagyot ugrik előlem – e rengeteg élmény-ajándék után meglepődve nézek a telefonomra még csak 1 kilométert haladtam (10 perc alatt). Kevésbé vadregényes, széles út következik, aztán elfogynak a fák,
-

#292 • 2015. 05. 09. • Törökbálint
Már a „bejárata” is hívogató volt, és megmerítkezve benne se okozott csalódást a törökbálinti erdő. Egy hete azt írtam, hogy nincs két egyforma hangulatú erdő – az aljnövényzet, a talaj, a domborzat, a fények, az illatok, és ezek különböző kombinációi mind-mind más érzéseket keltnek. Ma futás közben eszembe jutott, hogy legalább két fontos változót kihagytam
-

#290 • 2015. 04. 26. • Budaörs: Kőérberek
Balról büdös tó, jobbról villamossín, majd a sínek túloldalán keskeny ösvény, temérdek szeméttel, és néhány hajléktalan hajlék-tákolmányával – így indult ma reggeli futásom. Villanypásztorral lezárt turistaút miatt visszatérés a büdös tópartra, aztán egy balkanyar után hangulatos kis telkek vidámították lelkemet. Kicsit később aszfaltból földút lett, telkekből fák, megérkeztem az erdőbe. Rendszeresen járunk rokonainkhoz a Kamaraerdei
-

#289 • 2015. 04. 19. • Budaörs: Huszonnégyökrös-hegy, Kecske-hegy (Kavics-hegy)
Ott folytattam, ahol múlt héten abbahagytam: panorámás hegytetőre vezető, hangulatos, keskeny ösvényen. Később napfénnyel kettéosztott tisztás következett: az árnyékban deres, a napsütésben vízcseppes füvekkel. Gyönyörű virágok, elbűvölő illatok, két távolodó őzfenék, mesés helyek – csodás tavaszi futás volt, ami ismétlést kíván, de semmiképpen nem ezzel a befejezéssel. A rég elhagyott laktanya után befutottam egy lőtérre,
-

#288 • 2015. 04. 12. • Budaörs: Csík-hegy, Ló-hegy, Szállás-hegy, Farkas-hegy
Ismét gyönyörű helyeken futottam, utam nagy része keskeny ösvényen vezetett, tapostam tűleveleken, tobozokon, földön és kövön – és rengeteg csodás virágot láttam. Mégse esett igazán jól: a húsvét hétfői jéghideg széltől megtaknyosodtam, ennek kapcsán – túlreagálva a ma reggeli szelet –, jól beöltöztem, így izzadtam, mint egy ló, ráadásul elfelejtettem inni indulás előtt, ezért a
-

#287 • 2015. 04. 06. • Kardoskút-Pusztaközpont – Békéssámson
Ma ott folytatom, ahol abbahagytam – no nem tegnap, hanem még novemberben. Orosháza környékén nincs sok erdő, de vannak turistautak, ezeken haladva fedezem fel a pusztaságot. Hosszú, egyenes, szántóföldekkel szegélyezett földút, az első kilométereken még fák is csak a messzeségben tűnnek fel. Egy nyúl az iramfutóm, de nem dőlök be neki, tudom, hogy gyorsabb, meg
-

#285 • 2015. 03. 29. • Sukoró: Gádé-hegy
Az óraátállítás utáni első napkelte még a velencei hotelben ért, de pár perccel később már a sukorói aszfaltról indultam legújabb futókalandomra, majd két óra múlva ugyanoda érkeztem, és a kettő között mesebirodalmakon futottam át. Miután elfogytak a házak, és beértem az erdőbe, nyúl igazgatta toalettjét az úton, mögötte szarvasokat rejtegettek a fák. Deres füvekre vízgyöngyöket
-

#284 • 2015. 03. 22. • Budaörs: Szállás-hegy, Szekrényes-hegy
Kitérve egy korábbi történésre: a cipőmmel kapcsolatos reklamációmat a forgalmazó (Multinavigátor) elfogadta, hétfőn megragasztották az elválni készülő részeket (sőt még a sarkát is, mert nem szóltam, hogy azt én vágtam be – de ez az első felhúzásnál már el is engedett, nem is értem, hogy gondolhatták komolyan). A polgármesteri hivataltól indultam, fogytak a házak, lettek
-

#283 • 2015. 03. 15. • Budakeszi: Sorrento – Budaörs: Farkas-hegy
Végre nem kellett ágak között kúsznom-másznom, futhattam elejétől a végéig – nem is akármilyen helyeken! Ez a Sorrento tényleg gyönyörű (ide még visszatérek valamikor), és változatosság terén is pazar volt az utam! Tanyák, tölgyesek, fenyvesek, egyszemélyes ösvény puha tűlevél szőnyeggel, széles köves út, síkság, meredekség, és messzenéző hegytető épületrommal, repülőszárnnyal. Idén eddigi legjobb futásom volt!

