Címke: 15-20 km
-
#411 • 2017. 09. 02. • Szentendre: Lajos forrás – Pomáz: Bölcső-hegy, Lom-hegy
Szellemi útravalóm ezúttal is René Guénon A mennyiség uralma és az idők jelei című könyvéből való: (…) van ennek az egyre mértéktelenebb szabályozásnak egy fölöttébb paradox következménye, és ez az alábbi: miközben a modern ipar találmányainak köszönhetően a távoli országok közötti közlekedés fokozódó gyorsasága és könnyűsége büszkeség tárgya, ugyanakkor minden elképzelhető módon akadályokat gördítenek a
-
#410 • 2017. 08. 27. • Szentendre: Lajos forrás – Pomáz: Nagy-Csikóvár
Szellemi útravalóm ezúttal is René Guénon A mennyiség uralma és az idők jelei című könyvéből való: Már utaltunk arra, hogy a különböző korszakok – például a mi saját manvantaránk különböző fázisai – közötti kvalitatív különbségek miatt (és nyilvánvaló, hogy a jelenlegi emberi állapotok időtartamának határain túl még nagyobb különbségeknek kell lenniük) változások mennek végbe a
-
#409 • 2017. 08. 21. • Hollád: Bari-hegy – Kéthely: Kastély-domb
Szellemi útravalóm ezúttal is René Guénon A mennyiség uralma és az idők jelei című könyvéből való: A materialisztikus attitűd, akár a nyílt és tételes materializmusról legyen szó, akár egy egyszerű „praktikus” materializmusról, az emberi lény pszichofiziológiai alkatának egészén tényleges és nagyon fontos változásokat idéz elő. Nincs is ebben semmi meglepő, és valóban, csak körül kell
-
#408 • 2017. 08. 13. • Pomáz: Kő-hegy
Szellemi útravalóm ezúttal is René Guénon A mennyiség uralma és az idők jelei című könyvéből való: Ilyen körülmények között már nem okozhat gondot annak belátása, hogy a modern ipar milyen messze távolodott az igazi mesterségtől; valójában e kettő mintha csak egymás tökéletes ellentéte lenne; és mennyire sajnálatos igazság az, hogy a „mennyiség uralma” alatt a
-
#407 • 2017. 08. 06. • Szentendre – Pomáz: Kő-hegy
Szellemi útravalóm ezúttal René Guénon A mennyiség uralma és az idők jelei című könyvéből való: A napsugarak nyilvánvalóvá teszik azokat a dolgokat, amelyeket megvilágítanak, úgyhogy azok láthatókká válnak, és így a sugarak szimbolikusan képesek „manifesztálni” azokat; s ha egy térbeli centrális pontról és az abból kilépő sugarakról van szó, akkor azt is lehet mondani, hogy
-
#406 • 2017. 07. 30. • Szentendre: Dobos-hegy
Legutóbb sokat meséltem, most legyen a „szó” a képeké. A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén). 200×200 km projekt Futográfus archívum
-
#403 • 2017. 07. 07. • Pécs – Orfű (Mecsek #15)
Tegnap este érkeztem apukámhoz Pécsre, hogy most hajnalban átfussak családomhoz Orfűre, és egy napra belekóstoljak, milyen is a már hétfőn elkezdődött kézműves tábor… Mostanában „alig” fotózom (korábbi önmagamhoz viszonyítva), ennek nyilván oka a nyár is, mint a legkevésbé fotogén évszak, hamar magasra szökkenő, kemény fényeket adó napkorongjával, köd- és páramentességével, „egyhangú” zöldjeivel – de talán
-
#402 • 2017. 07. 02. • Pomáz: Kis-Csikóvár
Előző nap mondtam: „biztos nem fogok találkozni állatokkal, mert holnap már az erdő peremén fogok futni, közel a lakott területekhez”… Két szarvast látok, sokáig nem vesznek észre, egyre közelebb lopózom hozzájuk a puha földes, reccsenésmentes talajon, és végre értékelhető fotókat készítek (értékelhető = felismerhető rajta az állat). Egy nagy vaddisznó szalad el, majd miközben nézegetem
-
#401 • 2017. 06. 24. • Pomáz: Csikóvár-tó
Megállok fotózni, mellettem zörög valami a bokorban, várok, aztán félni kezdek, zajt csapok, a szarvas elmenekül – ha észrevétlen maradok, előttem két méterre jött volna ki a bokrok közül, emlékezetes találkozás lett volna… Később egy vaddisznó kölyökkel találkozom, közel enged magához, de bennem megint győz a félelem: „mi van, ha itt van az anyja?” –
-
#400 • 2017. 06. 18. • Pomáz: Holdvilág árok, Pörgelőci
400-adszor húztam futócipőt a lábmra, hogy elinduljak a nagy kalandra. Szavakban csak ennyit hoztam haza: „Borult ég, szemerkélő eső, sötétben indulok. Egy kis róka, egy nagy szarvas, és egy hatalmas madár…” És emlékszem, hogy nem voltam különösebben lenyűgözve, pedig a Holdvilág ároktól sokat vártam. Betudtam az esőnek és a kevés fénynek, hogy nem is olyan
-
#398 • 2017. 06. 04. • Balatonberény – Balatonszentgyörgy
Lefelé futok, szaporán szedem a lábam, gyors vagyok, úgy érzem, csak egy hajszálnyira vagyok attól, hogy repüljek. Mint álmomban: csak gondolnom kell rá, és elemelkedem a földtől – csakhogy álmomban kétségem sincs afelől, hogy tudok repülni, viszont ez itt a valóság, és tudom, hogy ez lehetetlen, hisz ezt mindenki tudja, hisz mindenki ezt tudja, és
-
#393 • 2017. 04. 22. • Pomáz: Tornyos-hegy, Morgó
Szellemi útravalóm: Tudjuk, hogy a művészetnek sajátos realitása van, olyan realitása, amely egyáltalán nem mérhető a tudományos, az üzleti, a politikai, a társadalmi realitással. Nevetséges lenne, ha valaki a társadalmi gondolkozásban számolna azzal, hogy a kövek és a madarak beszélnek, hogy a nap mosolyog, hogy a hold mélázik. De nincs természetesebb, mint hogy a művészetben
HALASIZSOLT 