Címke: OnePlus 3
-
#381 • 2017. 01. 29. • Pomáz: Majdán-fennsík, Delelő-domb
Szellemi útravalóm: Kezdetben ez az egész mindenség bizony az átman volt, az egyetlenegy. Semmi más nem pislogott. Az átman így gondolkodott:– Megteremtem hát a világokat!Kibocsátotta magából a világokat: az égi vizeket, a fénysugarakat, a halandók világát és a földi vizeket. Ezek az égi vizek a mennyek felett vannak. Az égbolt a támaszuk. A fénysugarak a
-
#380 • 2017. 01. 21. • Csobánka: Csúcs-hegy, Oszoly-pihenő – Pomáz – Budakalász
Szellemi útravalóm ezúttal is az Upanisadokból való: (…) a föld az elől levő hang, az ég a reá következő hang, a tér a kettejük találkozási pontja, a szél a közöttük levő kapcsolat. Biciklicsengő hangját hallom, és mikor már kezdem elképzelni Piroskát, amint bringán teker az erdőben az arasznyi hóban a nagymamájához, rájövök, hogy a madarak
-
#379 • 2017. 01. 15. • Csobánka: Kis-Kevély – Budakalász
Lappföldre repülésem alatt kezdtem el olvasni feleségem karácsonyi ajándékát, az Upanisadokat, ebből viszem magammal szellemi útravalóm: Az upanisadok misztikájának legkiemelkedőbb vonása a létezés különböző tartományainak összekapcsolása, eredendő egységük megmutatása. Ezt a misztikus egyesítést még következetesebben viszik véghez, mint a bráhmanák és az áranjakák, hiszen az egyes létszférák létezői közötti titkos megfelelések megállapítása helyett egyre inkább
-
#378 • 2017. 01. 01. • Finnország: Pokka – Taatsijarvi
Az előző éjszaka sarki fényeinek nyomai már csak a fejemben (vagy ki tudja hol) vannak meg – 8:38-at mutat a telefonom, de az égbolt teljes sötétségét csak a csillagok lyuggatják, mikor elindulok. Nem sokkal van hidegebb, mint odahaza, -15 °C-os hidegben futottam már otthon is, de azért jól jön a kesztyűimbe és a cipőimbe tömött
-
#377 • 2016. 12. 26. • Orosháza: Gyopárosfürdő – Árpádhalom
„Az év végi elcsendesedés jegyében ezúttal nem viszek magammal szellemi útravalót. Szívom magamba a házkémények leheletének füstjét (nagyszüleimnél töltött téli időkre emlékeztet) és az egyszerűségében nagyszerű lapos tájat – ezt a futásomat is nagyon szerettem!” Ennyit jegyzeteltem frissen, 377. futókalandom után. Azóta eltelt három hét, és most (2017. január 16-án), mikor eljutottam a karácsonyi futográfiáim
-
#376 • 2016. 12. 18. • Budakalász: Ezüst-kevély, Kő-hegy
Útközben az autóban Villás Béla előadását hallgatom a megvilágosodásról. Villás Béla megosztó személyiség, én azért szeretem (fenntartásokkal ugyan), mert józan paraszti ésszel gondolkodva, egyszerű példákon keresztül képes egészem komoly témákra rávilágítani. Az utolsó kilométerekre végre megérkezem a jelenbe, annyira fáradt vagyok, hogy képtelen vagyok gondolkodni – úgy emlékszem, korábban nem emelkedtem ilyen magasra (majd 1000
-
#375 • 2016. 12. 14. • Budakalász: kőbánya, Monalovac
Szellemi útravalóm: Az egy a megismételhetetlen. Egyszer van. Egyetlenegyszer. Először és utoljára. Megfoghatatlan és meghatározhatatlan. A misztérium. A hallgatás őre a néma szent erdőben élő hangtalan egyszarvú, a tilalmak küszöbén, az utolsó lény, a lét legvégső alakja, az Egy. De hiába egy és egyetlen. Ha vele vagy, tudod, hogy ez az egy az egész és
-
#374 • 2016. 12. 04. • Budakalász
Szellemi útravalóm: Amit kimondtam, nem az enyém többé, azé, akinek mondtam… tegyen vele, amit akar… A megjelenés a lemondás egy faja, a legtökéletesebb és visszavonhatatlan lemondás… már nem hat tovább… csak a kimondatlan… Hamvas Béla: Unicornis Meggyőződésem, hogy létezésem egyik célja, hogy érzékszerveim által gyönyöröket gyűjtsek. Isten szeme, füle, orra, nyelve, bőre vagyok. Ha most,
-
#373 • 2016. 11. 27. • Budapest – Üröm: Péterhegy
Régóta nem fotóztam ennyire keveset, mindössze 54 képpel tértem haza. Nem is jut semmi az eszembe erről a 23 nappal ezelőtti futásomról (vagy ami eszembe jut, azt nem tartom érdemesnek leírni – persze ettől még nehogy azt hidd, nem élveztem) – inkább idézek egy jó történetet Hamvastól, ez volt e futásom előtt fogyasztott szellemi útravalóm:
-
#372 • 2016. 11. 20. • Budapest: Rókahegy, Józsefhegy – Üröm
Szellemi útravalóm: A kínai tusrajznak két eleme van: az egyik a fekete vonal és folt, a másik az üres fehér tér. Amíg a rajzot európai módra, úgy néztem, hogy a fekete vonalból és foltból indultam ki és a fehér teret merő környezetnek láttam, abból semmit sem értettem. Azt hittem, hogy valamely tárgy, vagy táj, vagy
-
#371 • 2016. 11. 13. • Boda – Bükkösd (Mecsek #13)
Szellemi útravalóm: – Távolságot teremtettem a félelem, az irigység és magam (a senki) között. Neti-neti. Nem vagyok irigy. Nem félek. Nem vagyok bátor. Nem vagyok beteg. Nem vagyok okos. Semmi vagyok. Senki vagyok. Ez se, az se, amaz se. Ez az „ez se – az se – amaz se”, vagyis ez a senki és semmi,
-
#370 • 2016. 10. 31. • Olaszország: Lago di Barcis
Olaszországban, Barcisban, egy bájos kis falu elbűvölő kis házában, egy körbefutni való kis tó partján van a szállásunk. Sötét van még, de engedve a Lago di Barcis csábításának, el kell indulnom, mert nyolckor már túrázni megyünk. Persze csak elindulni nehéz, de közel négy év tapasztalatára alapozva már biztosan tudom, hogy ezúttal is lélekemelő élmények várnak.
HALASIZSOLT 