#536 • 2019. 11. 03. • Mánfa (Mecsek #24 – Cimbivel)

Négy éve megírtam futásaim „élettörténetét” – azóta is ez szerepel a futográfus címlapomon. Cimbi életét is végignéztem már többször ekképp – akárcsak most. Közös kalandunk születésekor képtelen betelni az erdővel, az egészet akarja, ott lenni mindenhol, egyszerre, ritkán néz hátra, és sokszor kiszalad a látóteremből. Önfeledten merül bele a jelenbe, mint egy gyerek; de hívásra boldogan szalad „haza”. Később már többet vagyunk együtt, jobban összeér a tempónk, „már nem ciki apával”. Azért még többször feltámad benne a kalandor, pláne ha egy őz csábítja kergetőzésre, de már felnőtt, magától is „hazatalál”. Kalandunk végén már kevésbé türelmes, persze továbbra is megvár, hiszen összenőttünk, egy teljes életet futottunk egymással – de már várja a halált: a végső megnyugvást, a mennyek pokrócát az autó hátsó üléssorán.

Cimbi néha a szándékaim ellenére jelent meg a képen, de végül mindig beláttam, hogy ez a fotónak csakis előnyére vált.

A fotókat OnePlus 7 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Kaphatsz

e-mailt az új bejegyzésekről:

Adhatsz

pénzenergiát:

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .