A búcsúban mindig van valami felemelő. Legutóbb azt írtam: „már vagy negyedjére alig változik a táj, és tudom, gyarlóság, de kicsit unom” – most pedig mintegy „hozzáadott értékké” válik, hogy utoljára vagyunk itt. Persze ez utóbbi szinte minden hétvégi kalandunkról kijelenthető, de most a hetek óta „megszokott”, kedves-fenyvestől búcsúzunk. És nem is lehetne ennél szebben: bár a talaj még fagyott, de már a tavasz előszele lengedez, madarak csiripelnek, harkály kopogtat, és mindehhez a látványt a felhők alól kukucskáló Nap gyönyörű fényekkel festi meg. Ráadásul e búcsú előtt, még a szántóföld mentén parádés narancsvörös „felhőtűz gyúlt”, és azóta káprázatos felhő-modellek vonulnak az ég-kifutón.

A fenyvestől vett búcsú után hangulatos akácosok, érdekes házak – köztük egy elhagyott, szépen-romos –, és a monumentális SK Battery Hungary fém felületeivel kontrasztos ág-textúrák következnek.

Egy férfi és egy kislány vágtáznak ló illetve póniháton – utóbbi mosolyt csal arcomra, amint lépteit szaporázva próbálja követni nála jóval termetesebb társát. Kicsit később Cimbi és köztem, a gyönyörű napsütésben, csupán néhány méternyire tőlem átvágtat az úton egy őz – kócosseggű barátom pedig szaladna utána, de kérésemre velem marad. Szombat reggeli idill, és már vár az Almási Lángos, majd otthon a meleg fürdővíz – túlságosan el vagyok kényeztetve…

Fotók és útvonal (Strava)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.