blog, személyes témák
Év végi „Facebook trilógiám” (első, második) záró darabjában bemutatom, hol követhetsz, ha nem ragaszkodsz a Facebookhoz (itt most csak azokat a csatornákat említem meg, melyeket jelenleg is rendszeresen használok – de a többit is megtalálhatod a Kapcsolat oldalon). Honlapom → 2000-ben született, 2005-től blogolok is rajta. Ez az a hely, ahol szinte minden engem érdeklőt, rólam…
Tovább„Mikor lehet kutyám?” – kérdezte tőlünk rendszeresen lányom. „Majd ha kertes házunk lesz.” – feleltük. Adta magát a következő kérdés: „És mikor lesz kertes házunk?” „Majd ha nyerünk a lottón.” Aztán mégsem vártuk ezt meg, bő egy éve Pilisborosjenőn élünk, egy kertes házban. Tavaly karácsonykor érkezett hozzánk az első macskánk, Kormi. Nem, nem tévedésből hozott…
TovábbAz év vége közeledtével megosztom Veled egyik legnagyobb idei élményem. Tisztán emlékszem, mert nagy hatással volt rám: november elsején történt, mikor kaptam egy levelet a PayPaltól, mely szerint a 200×200 km projektemnek új támogatója van. Elárulom, régóta nagy dilemma számomra, hogy érdemes-e ezt a rengeteg időt és energiát beleölni valamibe, aminek „kézzelfogható” hatása (egyelőre) néhány…
TovábbOktóberben azt írtam, „2019-től semmit nem publikálok a Facebookon”. Ezt akkor teljesen komolyan gondoltam, sőt ez a gondolat kimondottan jó érzéssel töltött el. Ám azóta sok víz lefolyt a Dunán… De kezdjük az elején, hogy kerek legyen a történet! Miért is utálom a Facebookot? Az októberi eset nyilván csak az utolsó csepp volt a pohárban,…
Tovább
Nem szokásom fotópályázatokon indulni (annyira szubjektív, hogy kinek, mikor, miért, mi tetszik…); viszont ez a pályázat már a címével megfogott – no és persze a számomra oly kedves Hamvas Béla nevével, kinek halála 50. évfordulója tiszteletére írták ki. Ma kaptam az értesítést, hogy a fenti képemet beválogatták a 28 kiállított alkotás közé (a fotó egyébként…
Tovább
Nem gondoltam volna, hogy ennyire meg lehet szeretni egy macskát – ahogyan azt se, hogy ennyire rövid ideig lesz alkalmam erre – legalábbis testet öltött formájában. Kormi ma örökre elaludt. (És miközben ezt írom, Picur itt dorombol az ölemben.)
Tovább
Nem értettük, miért nem akar bejönni, és miért nem érdekli a vacsora? Miért ilyen bánatos, és levert? Kormi! Koormi! Kooormi! – hívom, de csak a kertbe vezető lépcsősor tetejéről pislog vissza rám a két szép, fekete bundájából kivillanó szemével. Mint aki nem érti, mi történik vele. Én se értem, nem volt még ilyen. A tegnap…
TovábbA legfrissebb blogbejegyzésemet publikálom a Facebookon. Írok hozzá egy mondatot is, hogy a Facebook jobban szeresse. Valahol olvastam, hogy jobb ez így, mint ha csak simán megosztanék egy linket, ami a blogomra mutat. Így talán többek hírfolyamába berakja. Talán. Mert persze senki se tudja pontosan, hogyan működik a Facebook. Még maga Mark Zuckerberg se. Íme…
Tovább
Szeretném felmérni az igényeket, megköszönöm, ha segítesz ebben, és figyelmesen elolvasod az alábbiakat, majd amennyiben érdekel a lehetőség, kitöltöd a kérdőívet. Bemutatkozás Azoknak, akik nem ismernek, fotósként itt mutatkozok be: halfoto.hu. Miről van szó? Egy elsősorban 10-14 éveseknek (de igény szerint lehet szó bármilyen más korosztálynak is) szóló tanfolyamról, melyben az elején lenne egy kis…
Tovább
Ahol a színpad, ezúttal egyben porond is lesz, a koncerttér pedig a Freak Fusion Cabaret játszóterévé változik, mindenféle cirkuszi huncutsággal és varázslattal. Megmutatjuk milyen, amikor a Quimby koncertek szürreális világa a cirkuszi káprázattal találkozik. Fergeteges buli volt tegnap este a Dürer Kertben – és a telefonom is jól vizsgázott kevés fénynél fotózásból:
Tovább
